A lányom. Mikor megszületett meleg nyári nap volt. 3 évnyi küzdelem után, 26 évesen a második gyermekemként tarthattam a karomban. Picike volt és nagyon nyugodt. Alig sírt. A bátyja Zoltán, már nagyon várta. Repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy kislány született. Az ő kishúga. Mindig vigyázta, óvta, féltette. Mi is a Sándorral. Magdi olyan csendes gyerek… Tovább »

Ádám. Évekkel ezelőtt rángatott egy házi buliba, amit ő rendezett. Ő még akkor kitartott mellettem, harcolt értem. Ő küzdött azért, hogy a gödör aljáról felhúzzon. Hetekig fűzte a fejem, duruzsolt, hogy menjek, mert lesz ott valaki. Meglátom majd, hogy jó lesz és nem fogom soha megbánni.  ” Figyelj haver, nem tudom mi pontosan a bajod…. Tovább »

1 hete már, hogy az érzéseim vadul tépnek szét engem. Nem találom a helyem a világban és az emlékképek percenként váltogatják egymást a fejemben. Aludni sem  tudok. A tükröt kerülöm, mert az arcom már nem hasonlít önmagamhoz. Hajnal van. Valahol kettő óra körül járhat az idő. Feltápászkodom, öntök egy pohár bort és kiülök a teraszra… Tovább »

Az első újra játszott randevúnkon ültünk. Nem tudom lehet e ezt egyáltalán annak nevezni. Nem találtam rá megfelelő fogalmat. Egy belvárosi étterem, csendes kis sarkában foglaltatott asztalt. Feszengtem. Össze voltam zavarodva. Nem voltam teljesen tisztában az érzelmeimmel. Ő nyugodtnak látszott, nem olvastam le semmi olyat az arcáról, ami azt mutatta volna, hogy zavart lenne. A… Tovább »

Felszámoltam egy életet. Felszámoltam egy kapcsolatot és randira készültem. Emlékeimben mártóztam, miközben zuhanyoztam. Az első találkozásra gondoltam. Nehézkesen vettem rá magam a bulira. Zárkózott, pattanásos, rút kis kacsa voltam, aki jobb szerette a szoba négy sarkát, mint a középpontját. A barátnőim pedig olyan körökben mozogtak, akiknek korosztályától mi még nagyon messze jártunk.  ” Ugyan már Magdi,… Tovább »

Kora őszi délután volt. Csendes helyett választottam kettőnknek. A belváros egyik kávézó negyedében üldögéltem egy asztalnál. Izgatottan várakoztam, pedig nem ez volt az első ilyen találkozásunk. Utoljára Gáborral ültem itt, aki már nagyon távol jár tőlem. Úgy tűnik szeretem ugyanott meghozni a nehéz döntéseimet. Késett. Végül megjelent. Lassan sétált a macskaköves úton a kávézó felé… Tovább »

Soha nem felejtem el az első találkozásunkat. Mai napig látom a kislányos arcodat előttem, ahogy mosolyogsz. Egyikünk sem sejtette, hogy a mosoly nem tart örökké és hamar elmúlik. Értékesebb lesz bárminél. Te befőttes üvegbe zártad volna a szerelmeket én a boldog emlékeinket. Emlékszem a fogadalmunkra. Nem hitted el, amikor én is megígértem. Megannyi ígéretem közül ez… Tovább »

 Ez az egy év sok mindent hozott magával. Őszintének kell lennem. Végig lapoztam a naplómat. Minden itt van. Sorokba zártam kettőnket. A tó parton sétáltunk, amikor fogadalmat tettünk. Megfogadtuk, hogy hagyunk valamit magunk után. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Tartom a szavam, hogy ezt te is így teszed e, azt nem tudom. Én írok…. Tovább »

Patakokban folyt a könnye. Rémület volt az arcán, majd mélységes szomorúság. Egy tündérben is lakozhat szörnyeteg. Kiabált, de nem sokáig. Elnémult. Pirosak voltak  szemei, összezavart az elméje. Én pedig mindezt némán végig néztem. Nem akartam magam újra és újra ismételgetni. Egyszer mondtam el.  – Ne haragudj rám, de egy életem van. Nem akarok magamnak egy… Tovább »

Éjfélkor szólalt meg a csengő. Ébren voltam. Nem vártam vendéget. Ott állt nyúzott arccal, gyötört tekintettel, mintha fogyott is volna. Némán álltam el az útból jelezve, hogy beengedem. Otthonosan mozgott nálam. Körbe nézett, hogy változott e valami. A kanapémon lepődött meg, hogy azon van megágyazva és nem a hálóban.  – Kényelmesebb nekem most itt. –… Tovább »