Kellemes szoba. Letisztult színek, fény árad be az ablakokon. Ízléses berendezés és két kanapé. Az egyiknek én is a vendége vagyok már nagyon régóta. Volt a mumusom, a felismerések színhelye, a vallomások padja. Egy dologról soha nem beszéltem. Pontosabban egy valakiről. Halvány érintéseket tettem csak, de konkrétan soha nem beszéltem. Tudtam, hogy nem sokáig fogom… Tovább »

Gyermeteg sérelmeket hordoztunk magunkban évekig, egy egész évtizeden át. Cipeltük a vaskos súlyt és nem voltunk hajlandóak elengedni. Azt gondoltuk, hogy ez ad erőt, ez erősíti a védelmi erődöt. Az egónk és a sérelmeink uralták az érzelmeinket. Nem az árnyék állt közénk, hanem a saját haragunk, amit jobb lett volna már régen elengedni. Haragudtam. Dühödt… Tovább »

Magadra ismersz a sorok között? Ott az ismerős pillanat? Látod a múlt óráit, perceit, pillanatait? Én is. Nem csak a sorok mögött, hanem a fejemben is. Őszinte akarok lenni az év utolsó napjaiban. Tudnod kell, hogy hálás vagyok neked. Már nem haragszom, hiszen egyetlen harag sem tarthat örökké. Sok időbe telt, mire félre tudtam tenni a… Tovább »

Tudod, azt mondják, hogy óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja a lelkét minden sötét mocskával együtt. Én is pontosan ugyanezt teszem. Egyszerre vagy fényes ékkő és mocskos emlékkép. Keveredik a kettő, s talán pontosan ezért szerettelek téged. Számtalanszor dobtál a földre, tapostál belém, hagytál feküdni a sárban. Nem érdekelt, hogyan zúdul rám minden, hogy… Tovább »

Balázs azt mondta, hogy küldjem el ezt a levelet. Megérdemli mind a két fél, hogy ez a levél megszülessen. Az egyik fél megkönnyebbül, a másik pedig talán felébred. Legyen!  Elküldöm! Két emberért teszem, akik egykor nagyon szerették egymást.  ” Szia!  Nem tudok megszólítást írni. Napok óta töprengek. Kevés az erőm, de összeszedem mindet, hogy ez… Tovább »

Nézlek. Dolgozol. Én a kanapén ülök és rajzolok. Nem igazán tudok rajzolni, de leköt, megnyugtat. Aztán nézlek, és sok mindenben megvilágosodom. Sok kapcsolatom volt. Nem számtalan, de sok. Egyikben sem voltam igazán boldog, szabad, önmagam. Aztán, ahogyan figyelem a tekinteted, ahogyan dolgozol, ahogyan koncentrálsz, sok mindenben megvilágosodom.  Te vagy egyetlen, akinek képes vagyok elfogadni a… Tovább »

Azt hittem nem fog fájni, hogy mosolyogni fogok rajta. Aztán szembe jött velem. Ott volt. Valóságban az, amit eddig csak az agyammal tudtam, azt most a két szememmel láttam. Ott voltál te és ő. A nő, akit mindig is szerettél. A nő, akiről azt hittem, hogy már csak múlt. Elvégre úgy nyilatkoztál róla, hogy már… Tovább »

Szereti az őszt. Szereti a sárga leveleket, ahogy kellemesen hideg van és közben süt a nap. Ragyog az arca, a szemei, amikor kint vagyunk a parkban és hirtelen újra gyerek lesz. Néha elfelejtem, hogy milyen volt, amikor megismertem. Kicsi lány, akiből hirtelen nő lett. Kézen fogva sétálunk a park faleveles ösvényein. Ő pedig mesél. Történetei… Tovább »

Fuldoklom. Nem kapok levegőt. A szobában sötét van. Úgy érzem, minden izmom szoros bilincsben sínylődik, a szemem ég, a torkomban a gombóc szétfeszít. A démonaimmal küzdök. Türelmes velem. Hallom, hogy valahol a távolban lomotol a konyhában. Sebezhetőnek érzem magam, egy védtelen kis állatnak, amit bármikor elnyelhetnek a saját démonai. Küzdök. Minden nap küzdök. Soha nem… Tovább »

Új lakásomban nehezen szoktam meg az új hálószobát. Hetek kellettek mire pihentetően képes voltam aludni. 2 éve költöztem ide és igazi otthont tudtam belőle varázsolni. Úgy éreztem, hogy a régi lakás, már túl sok emléket szívott magába, így úgy döntöttem ideje költözni. Hideg őszi reggel volt, a dér már erősen el kezdett csipkedni. Sokáig szeretek aludni,… Tovább »