Forró nyári nap volt a mai. Hónapok teltek el az utolsó beszélgetésünk óta. Pontosabban fél év. A barátaimmal találkoztam. Kellemesen fújt egy kis szellő. A város pezsgett. Érezni lehetett a nyár élet érzését, hogy mindenki szabad, boldog, élvezik az év meleg időszakát. Csak egy pillanatra fordultam hátra. Hirtelen már nem is éreztem a nyár melegét…. Tovább »

Marni tudnám magam. Egy megvadult állat lettem. Türelmetlen vagyok, feszült. Úgy érzem, hogy nincs helyem a világban vagy, ha van is, akkor nem találom. Éjszakákat töltök ébren. Nem alszom. Képzelődök. Reggelente még várom, hogy fogadjon az üzenete, esténként pedig azt képzelem, mintha csörögne a telefonom. Hosszú ideje már semmi. Leszokok lassan a képzelődésekről is.  “Mi… Tovább »

Nem tudok mit kezdeni magammal. A könyves polcomat rakosgatom. Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke. Hercegnők, akiknek cudar sors jutott, de megérkezett a daliás herceg és minden szép lett. Csodás menyegző, életre szóló boldogság. Nagyot sóhajtva poroltam le és tettem őket a helyükre. Mindig arra törekszünk, hogy olyan olvasmányt vegyünk a kezünkbe, ami bár az elején döcögősen, érdekesen indul,… Tovább »

Mesélünk. Éveink apró momentumait zárjuk a sorokba, szavakba. Elmondjuk a rosszat, a mélyet, a jót, a csúcsot. Nevetünk, sírunk, összeborulunk és szétválunk. Akárhogy akarjuk elmesélni, a végén a pont előtti utolsó mondat sose sikerül vidámra. Minden mese kap egy boldog véget, de miénknek sehogy sem akar összejönni.  Éjszakákat töltünk ébren merengve. Ő elmondja, de én… Tovább »

Régi képeket nézegettem. Arról a kislányról, akit megismert. A mosolya nagyon őszinte volt, spontán, felhők felett lebegő. A szemei ragyogtak. Hitt, nagyon hitt. Várta a herceget, a nagy szerelemet, a kamaszkori problémák óriásiak voltak. Egy dologban pedig nagyon hitt, az örökkében.  – Nocsak.. milyen kis bájos pofikád volt! Nem olyan merev, mint most. Akkor még… Tovább »

Úgy járt fel, s alá a konyhámban, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Nem követtem a szememmel. Vártam a vihart. Közben fejben máshol jártam. Most talpon kell maradjak, erre kellett gondoljak. De nem tudtam sokáig gondolkodni… – Én ezt nem tudom megérteni, sem pedig elfogadni. – kiabált Alina az arcomba.  – Tudomásul vettem. – feleltem nyugodtan. … Tovább »

Van egy téma, amiről nem sokszor esik szó kettőnk között. Néha felbukkan, de mint valami könnyed dolog, olyan hamar el is merül a sok téma közt. Valahol egy régi univerzumban talán komolyan gondoltuk egy darabig, de hamar lekanyarodtunk róla. Kettőnk dolga ugyanis más alapokon nyugszik és ezt mi már régen elfogadtuk.  – Fantasztikus a környezetünk,… Tovább »

 Az idő úgy tud rohanni. Nem lehet megállítani, visszatekerni, előre tekerni pedig végképp nem lehet. Néha nagyon szerettem volna előre látni, hogy vajon hol az utunk vége, hogy merre tartunk, hogy hány kereszteződés lesz még, ahol kettéválunk. Vakon sétáltunk előre, hogy vajon Balázs bízott e bennem annyira, mint ahogy én benne, azt nem tudom.  Egy… Tovább »

Kaptam pár kérdést, amire válaszolnom kellett. Sokat ültem felette. Képkockák sora váltotta egymást a fejemben. Hol a kezemet az arcomba temettem, hol pedig csak mosolyogtam, máskor nevettem. A kérdésekre pedig volt válasz. Miért pont Ő? Ez az a kérdés, amire akár novellában is tudok válaszolni, de megpróbálom elmesélni röviden. Először a nevetése, a temperamentuma, a szabadság… Tovább »

Életünk a játék. Gyermekként a hajas baba és a kis autók világa ragad magával. Veszélytelen, csupa móka és kacagás. Felnőttként már tétje van a játékoknak. Lelki sérülések, kapcsolatok, barátságok felbomlása. Harc. Balázzsal mi már évek óta egy játékban vagyunk. Ő nagy mester volt, én csak egy tanítvány, egy ideig játékszer talán. Múltak az évek. Zajlottak… Tovább »