A mi szövetségünk

 Az idő úgy tud rohanni. Nem lehet megállítani, visszatekerni, előre tekerni pedig végképp nem lehet. Néha nagyon szerettem volna előre látni, hogy vajon hol az utunk vége, hogy merre tartunk, hogy hány kereszteződés lesz még, ahol kettéválunk. Vakon sétáltunk előre, hogy vajon Balázs bízott e bennem annyira, mint ahogy én benne, azt nem tudom. 
Egy szép reggel már csak arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáradt a lelkem. Megviselt, tele sebekkel. 

– Hajnali 5 óra van… Te sose tanulsz meg rendesen aludni? – fáradt hang szólalt meg a hátam mögött. Én a teraszon ültem a kihűlt kávémmal és a kezemben már régen kialudt cigaretta csikkel. Mosolyogva dobtam a többi csikk közé. 

– Jár az agyam. Így nem lehet aludni. Te minden reggel így morogsz? 

Lusta mozdulatokkal sétált vissza a konyhába. Töltött magának kávét, majd fáradtan tette le magát mellém. Rágyújtott. 

– Az én agyam is pörög, de én nem kelek a tyúkokkal. Már megint mire pörögtél rá? Rajta gondolkozol? – a nevét már nem említi. Nem is kell. Úgyis tudom kire gondol. 

Óriásit hibáztam az utóbbi időkben. Leengedtem majdnem teljesen a falaimat, hogy beengedjek rajta egy embert, akiről később derült csak ki, hogy gyáva alak. Hatalmas pusztítást végzett nálam. 

– Már nincs min, gondolkodjak. Akármit is mondasz kedvesem, akkor is a következő ember fog bűnhődni. Mindegy mit tesz. A falak nem fognak moccanni. Újra bezártam önmagam. Elgyengültem úgy, hogy észre se vettem. Azt hittem, hogy képes leszek résen lenni, ezer szemmel figyelni és védeni önmagam. Elvesztettem a fejem. A józan eszem meghal, ha leengedem a falakat. Ezt nem engedhetem meg magamnak. 

Kép forrása: pexels.com

– Szövetségre vágysz. Tudtad, hogy ez csak egyszer adatik meg az életben? – nagyot szívott a cigiből. Nem nézett rám. Előre tekintett. A hajnali napsugarak gyönyörűen világították meg a zöld pázsitot. 

Szövetségesre mindenkinek szüksége van. Kell egy ember, akiben minden körülmények között kapaszkodhatunk. A szavak nélküliségének érzése, amikor elég csak egy kósza tekintet, egy bíztató vagy együtt érző érintés. Miért pont Balázst kaptam szövetségesnek? Ez lenne a világ rendje, hogy megkapom, de közben ő általa is ezer sebből vérzek majd? Minden szövetségessel így van? 

– Azért maga az, hogy valaki a szövetségesed lesz, sok mindent takar. Egy ember kap meg mindent és nem biztos, hogy életed párjában találod ezt meg. – ránéztem és ő is rám. Mosolygott, majd újra előre nézett. Én is rágyújtottam, majd a maradék kávémat kezdtem el kortyolgatni. 

– Lelki társ, szövetséges. Ugyanaz. Mindenki a szerelemben keresi. Valahogy elhitették az emberekkel, hogy ezt csak egy párkapcsolat hozhatja magával. Mi viszont már tudjuk az igazat. Az elején mi is azt hittük, hogy ez nem lehetséges, mert mi is elhittük, amit a többiek. Az évek viszont mást mutattak. Mi egymás szövetségesei vagyunk, lelki társak. 

Nagyon ritkán hallom őt így beszélni őszintén és főleg kettőnkről. Soha nem mondana ilyeneket csak úgy. Balázs talán őszintébb a hajnali órákban. Nem tudtam eldönteni, hogy a hajnal teszi vagy csak az, hogy még a védelmi rendszere nem indult be. 

Kép forrása: pexels.com

– Egy ilyen kapcsolat nagyon erős. Eltéphetetlen. Talán ezért kanyarodunk mindig vissza egymáshoz még évek után is…. – megragadt bennem a szó. Sokáig ültem csendben. Nehezen folytattam – Mit gondolsz lesz még olyan az életben, hogy elválunk egymástól? 

– Nem gondolkodok előre. Nem látok a messzeségbe, de ha így is lesz, ahogy te mondtad, majd visszakanyarodunk egymáshoz. 

Késszúrást éreztem a gyomromban. A mi kapcsolatunk erős, eltéphetetlen, de soha nem lesz olyan, hogy mindig együtt. Talán úgy fogjuk élni az életünket, hogy egy ideig együtt, majd külön. Ez a mi szövetségünk. Hol együtt, hol külön, de mindig tudni fogjuk, hogy van egy ember ezen a Földön, akiben már megtaláltuk azt, amit sokan még csak keresnek. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!