“Tudod nagyon elszánt dolog, amikor az ember megír egy történetet. Szereplőkkel, helyszínekkel, csavaros fordulatokkal, boldog bekezdésekkel, néha facsaróan szomorú végekkel.  Bátor dolog, hogy kíván megmutatni egy történetet, amit az élet írt meg először két embernek. Naplókba, spirálos füzetekbe karcolom bele esténként kettőnk arcát. Megírom, hogy felszabadítsam a lelkem, megírom, hogy maradjon valami utánunk. Néha meg… Tovább »

Nekem fáj a legjobban. Hallgatok róla, pedig lehet jobban üvöltök belül, mint te. El akarom mondani neked, de nagyon gyáva vagyok hozzá. Te mindig ezt mondogatod.  ” Tudod Balázs, olyan jó lenne, ha az emberekbe több bátorság szorulna. Elmondani egymásnak az igazat, azt, amit megérdemlünk. Megcsaltalak, nem szeretlek, mást szeretek, másra vágyom, nekem is fáj,… Tovább »

Elváltunk egymástól. A kereszteződés után nem együtt mentünk tovább és újra külön utakon vagyunk. Nem tudom, hogy merre jársz, hogy vagy, mi tesz boldoggá, mitől vagy szomorú. Nehezen viselem, hogy nem tudok semmit rólad. Kizártál az életedből kegyetlenül, nekem pedig vérzik a lelkem. Fogalmam sincs, hogy ez az írás valaha eljut e hozzád Balázs, hogy valaha… Tovább »

A lelkem nagyon zavart. Az elmém hangos. A szívem nem tudja a ritmusát. Az éjszakáim hosszúak, a nappalaim vánszorognak. Fáj a fejem, remegek egészemben. Néha úgy érzem, hogy már a lábaim nem visznek tovább, a karjaim hozzám ragadnak, és nem emelkednek többet. Aggódok. Ez a félelem más, mint azelőtt. Mintha nem a vihar, hanem maga… Tovább »

A lányom. Mikor megszületett meleg nyári nap volt. 3 évnyi küzdelem után, 26 évesen a második gyermekemként tarthattam a karomban. Picike volt és nagyon nyugodt. Alig sírt. A bátyja Zoltán, már nagyon várta. Repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy kislány született. Az ő kishúga. Mindig vigyázta, óvta, féltette. Mi is a Sándorral. Magdi olyan csendes gyerek… Tovább »

Ádám. Évekkel ezelőtt rángatott egy házi buliba, amit ő rendezett. Ő még akkor kitartott mellettem, harcolt értem. Ő küzdött azért, hogy a gödör aljáról felhúzzon. Hetekig fűzte a fejem, duruzsolt, hogy menjek, mert lesz ott valaki. Meglátom majd, hogy jó lesz és nem fogom soha megbánni.  ” Figyelj haver, nem tudom mi pontosan a bajod…. Tovább »

1 hete már, hogy az érzéseim vadul tépnek szét engem. Nem találom a helyem a világban és az emlékképek percenként váltogatják egymást a fejemben. Aludni sem  tudok. A tükröt kerülöm, mert az arcom már nem hasonlít önmagamhoz. Hajnal van. Valahol kettő óra körül járhat az idő. Feltápászkodom, öntök egy pohár bort és kiülök a teraszra… Tovább »

Az első újra játszott randevúnkon ültünk. Nem tudom lehet e ezt egyáltalán annak nevezni. Nem találtam rá megfelelő fogalmat. Egy belvárosi étterem, csendes kis sarkában foglaltatott asztalt. Feszengtem. Össze voltam zavarodva. Nem voltam teljesen tisztában az érzelmeimmel. Ő nyugodtnak látszott, nem olvastam le semmi olyat az arcáról, ami azt mutatta volna, hogy zavart lenne. A… Tovább »

Felszámoltam egy életet. Felszámoltam egy kapcsolatot és randira készültem. Emlékeimben mártóztam, miközben zuhanyoztam. Az első találkozásra gondoltam. Nehézkesen vettem rá magam a bulira. Zárkózott, pattanásos, rút kis kacsa voltam, aki jobb szerette a szoba négy sarkát, mint a középpontját. A barátnőim pedig olyan körökben mozogtak, akiknek korosztályától mi még nagyon messze jártunk.  ” Ugyan már Magdi,… Tovább »

Kora őszi délután volt. Csendes helyett választottam kettőnknek. A belváros egyik kávézó negyedében üldögéltem egy asztalnál. Izgatottan várakoztam, pedig nem ez volt az első ilyen találkozásunk. Utoljára Gáborral ültem itt, aki már nagyon távol jár tőlem. Úgy tűnik szeretem ugyanott meghozni a nehéz döntéseimet. Késett. Végül megjelent. Lassan sétált a macskaköves úton a kávézó felé… Tovább »