Azt hittem nem fog fájni, hogy mosolyogni fogok rajta. Aztán szembe jött velem. Ott volt. Valóságban az, amit eddig csak az agyammal tudtam, azt most a két szememmel láttam. Ott voltál te és ő. A nő, akit mindig is szerettél. A nő, akiről azt hittem, hogy már csak múlt. Elvégre úgy nyilatkoztál róla, hogy már… Tovább »

Szereti az őszt. Szereti a sárga leveleket, ahogy kellemesen hideg van és közben süt a nap. Ragyog az arca, a szemei, amikor kint vagyunk a parkban és hirtelen újra gyerek lesz. Néha elfelejtem, hogy milyen volt, amikor megismertem. Kicsi lány, akiből hirtelen nő lett. Kézen fogva sétálunk a park faleveles ösvényein. Ő pedig mesél. Történetei… Tovább »

Fuldoklom. Nem kapok levegőt. A szobában sötét van. Úgy érzem, minden izmom szoros bilincsben sínylődik, a szemem ég, a torkomban a gombóc szétfeszít. A démonaimmal küzdök. Türelmes velem. Hallom, hogy valahol a távolban lomotol a konyhában. Sebezhetőnek érzem magam, egy védtelen kis állatnak, amit bármikor elnyelhetnek a saját démonai. Küzdök. Minden nap küzdök. Soha nem… Tovább »

Új lakásomban nehezen szoktam meg az új hálószobát. Hetek kellettek mire pihentetően képes voltam aludni. 2 éve költöztem ide és igazi otthont tudtam belőle varázsolni. Úgy éreztem, hogy a régi lakás, már túl sok emléket szívott magába, így úgy döntöttem ideje költözni. Hideg őszi reggel volt, a dér már erősen el kezdett csipkedni. Sokáig szeretek aludni,… Tovább »

Egyedül vagyok. Hosszú idő után végre megint egyedül vagyok. Most érzem csak igazán, hogy mennyire vágytam már erre. Önmagammal lenni és kicsit beszélgetni. Rendezni a gondolataimat, az érzéseimet, önmagamat. Nyílván megfordult már a fejedben, hogy miért is kezdtem bele ebbe az egészbe. Miért döntöttem úgy, hogy bár megmásítva a történetet, közben elrejtve az igazságot, mesélek. … Tovább »

Csak ült ott az étkezőasztalnál. Üres volt a tekintete, mint akiből kiszállt az élet. A kezében lévő villa csak tologatta a tányérban lévő ételt. Meredt maga elé és nem szólt. Anyai szívem megkondult. A fiamat néztem, aki most a szokásosnál is csendesebb volt. Már a megérkezésekor éreztem, hogy valami nincs rendben, éreztem, hogy legbelül valami… Tovább »

Pótolhatatlan. Pótolható. Ez a két fogalom váltakozik a fejemben hetek óta. Gyermekkorom óta versenyt futok. Bennem lenne vagy belém nevelték a versenyszellemet, azt már nem tudom. Azt viszont igen, hogy mennyire kétségbeestem, ha felismerni látszott, hogy bizony pótolható vagyok. Az iskolában sorra remekeltem. Nem csoda, hiszen befolyásos családból jövök és nem hozhattam szégyent a családra…. Tovább »

Sokat elmélkedem azon, hogy vajon meddig maradunk meg egymásnak. Tudod, én ezt nem úgy értem, hogy kéz a kézben, egymás mellett. Azon tanakodom, hogy vajon kifakulunk e egymás életében. Vajon lesz e majd olyan idő, amikor már minden csak olyan halovány és nem olyan intenzív, mint most.  Sok év telt el és ebben bizony voltak… Tovább »

– Üdv néked drága Balázs!  Pontos vagy, mint mindig! Éppen jókor, amikor már nem háborog a lelkem. Már kezdtem félni, hogy elkésel, de nem. Ez megnyugtat engem. Úri ember ne is késsen főleg, ha egy nőhöz igyekszik. Legyen 20? Adjam meg erre az esélyt? Várj, visszalapozom a naplómat és előbb megszámolom mennyit is adtam én már… Tovább »

Minden filmben van valami csavaros kanyar egy idő után, ami izgalmassá teszi a 90 vagy 160 percet. Nos, a sok év alatt rá kellett ébredjek, hogy a valóságban nem mindig vannak kanyarok, inkább csak hullámvölgyek. Egyszer fent és egyszer lent. Én is vártam az idő múlásával, hogy történjen valami, ami felkavarja az állóvizet, de csak… Tovább »