Nézlek. Dolgozol. Én a kanapén ülök és rajzolok. Nem igazán tudok rajzolni, de leköt, megnyugtat. Aztán nézlek, és sok mindenben megvilágosodom. Sok kapcsolatom volt. Nem számtalan, de sok. Egyikben sem voltam igazán boldog, szabad, önmagam. Aztán, ahogyan figyelem a tekinteted, ahogyan dolgozol, ahogyan koncentrálsz, sok mindenben megvilágosodom.  Te vagy egyetlen, akinek képes vagyok elfogadni a… Tovább »

Azt hittem nem fog fájni, hogy mosolyogni fogok rajta. Aztán szembe jött velem. Ott volt. Valóságban az, amit eddig csak az agyammal tudtam, azt most a két szememmel láttam. Ott voltál te és ő. A nő, akit mindig is szerettél. A nő, akiről azt hittem, hogy már csak múlt. Elvégre úgy nyilatkoztál róla, hogy már… Tovább »

Szereti az őszt. Szereti a sárga leveleket, ahogy kellemesen hideg van és közben süt a nap. Ragyog az arca, a szemei, amikor kint vagyunk a parkban és hirtelen újra gyerek lesz. Néha elfelejtem, hogy milyen volt, amikor megismertem. Kicsi lány, akiből hirtelen nő lett. Kézen fogva sétálunk a park faleveles ösvényein. Ő pedig mesél. Történetei… Tovább »

Fuldoklom. Nem kapok levegőt. A szobában sötét van. Úgy érzem, minden izmom szoros bilincsben sínylődik, a szemem ég, a torkomban a gombóc szétfeszít. A démonaimmal küzdök. Türelmes velem. Hallom, hogy valahol a távolban lomotol a konyhában. Sebezhetőnek érzem magam, egy védtelen kis állatnak, amit bármikor elnyelhetnek a saját démonai. Küzdök. Minden nap küzdök. Soha nem… Tovább »

Új lakásomban nehezen szoktam meg az új hálószobát. Hetek kellettek mire pihentetően képes voltam aludni. 2 éve költöztem ide és igazi otthont tudtam belőle varázsolni. Úgy éreztem, hogy a régi lakás, már túl sok emléket szívott magába, így úgy döntöttem ideje költözni. Hideg őszi reggel volt, a dér már erősen el kezdett csipkedni. Sokáig szeretek aludni,… Tovább »