Régi képeket nézegettem. Arról a kislányról, akit megismert. A mosolya nagyon őszinte volt, spontán, felhők felett lebegő. A szemei ragyogtak. Hitt, nagyon hitt. Várta a herceget, a nagy szerelemet, a kamaszkori problémák óriásiak voltak. Egy dologban pedig nagyon hitt, az örökkében.  – Nocsak.. milyen kis bájos pofikád volt! Nem olyan merev, mint most. Akkor még… Tovább »

Úgy járt fel, s alá a konyhámban, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Nem követtem a szememmel. Vártam a vihart. Közben fejben máshol jártam. Most talpon kell maradjak, erre kellett gondoljak. De nem tudtam sokáig gondolkodni… – Én ezt nem tudom megérteni, sem pedig elfogadni. – kiabált Alina az arcomba.  – Tudomásul vettem. – feleltem nyugodtan. … Tovább »

Van egy téma, amiről nem sokszor esik szó kettőnk között. Néha felbukkan, de mint valami könnyed dolog, olyan hamar el is merül a sok téma közt. Valahol egy régi univerzumban talán komolyan gondoltuk egy darabig, de hamar lekanyarodtunk róla. Kettőnk dolga ugyanis más alapokon nyugszik és ezt mi már régen elfogadtuk.  – Fantasztikus a környezetünk,… Tovább »

 Az idő úgy tud rohanni. Nem lehet megállítani, visszatekerni, előre tekerni pedig végképp nem lehet. Néha nagyon szerettem volna előre látni, hogy vajon hol az utunk vége, hogy merre tartunk, hogy hány kereszteződés lesz még, ahol kettéválunk. Vakon sétáltunk előre, hogy vajon Balázs bízott e bennem annyira, mint ahogy én benne, azt nem tudom.  Egy… Tovább »

Kaptam pár kérdést, amire válaszolnom kellett. Sokat ültem felette. Képkockák sora váltotta egymást a fejemben. Hol a kezemet az arcomba temettem, hol pedig csak mosolyogtam, máskor nevettem. A kérdésekre pedig volt válasz. Miért pont Ő? Ez az a kérdés, amire akár novellában is tudok válaszolni, de megpróbálom elmesélni röviden. Először a nevetése, a temperamentuma, a szabadság… Tovább »