Életünk a játék. Gyermekként a hajas baba és a kis autók világa ragad magával. Veszélytelen, csupa móka és kacagás. Felnőttként már tétje van a játékoknak. Lelki sérülések, kapcsolatok, barátságok felbomlása. Harc. Balázzsal mi már évek óta egy játékban vagyunk. Ő nagy mester volt, én csak egy tanítvány, egy ideig játékszer talán. Múltak az évek. Zajlottak… Tovább »

Ritkán beszélek róla. Csendesebb vagyok, mint ő. Az ő szavaival tudom magam leírni, az ő szemével képes vagyok látni magunkat. Csigaházban élek. Szorosan bebújva, hogy védjem magam minden külső hatástól.  Csendes most az éjszaka. Halkan szuszog az ágy egyik szélén. Talán már a szemei nincsenek bedagadva a sírástól. Mindig megbántom. Tapintatlan vagyok vele. Már kevesebbet… Tovább »

Forgolódtam az ágyamban. Nem hagyott nyugodni a gondolat. Már olyan távolinak tűnik mégis, ha a naptárra nézek, csak 10 nap telt el. Nem beszéltünk azóta. Fájdalmas törés ez mindkettőnknek. Számtalanszor pergettem már le mindent a fejemben. Mégis.. Fel alá mászkálok a szobámban, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Az íróasztalomon ég a lámpa. Egy papír és… Tovább »

Pörögnek a hetek és te már épülsz. Lassanként összeszeded darabokra tört lelked szilánkjaid. Kellő segítséggel pedig építed újra önmagadat. Könyörögtek nekem, hogy segítsek, de nem vagyok hajlandó segíteni. Én magam is építkezem. Én is próbálom magam összerakni. Én is egy mély zuhanásból próbálok felépülni. Mire mennél az én segítségemmel?  – Magdolna kedves, értse meg szüksége… Tovább »