Nézem őket és mosolygok. Csendes megfigyelőjük vagyok immáron 17 éve. Imádják egymást, de csak egy ideje tudom, hogy ennek a boldogságnak ára volt és hosszú út vezetett idáig. Anyámnak jól áll a kor. Évről évre csak szebb lesz, pedig fiatalon is bámulatosan gyönyörű volt. Apu mindig azt mondja, hogy úgy anya sehova nem tudott bemenni,… Tovább »

Felkel reggel. Kócos a haja, gyűrött az arca. Édes a mosolya és lágy a simítása. Minden reggel végig simítja az arcom. Puha köntösébe burkolva lépdel ki a konyhába, ahol neki lát a reggeli kávé főzésének. Dúdolja halkan a rádióban játszott ismert számokat. Kimegyek utána és nézem. Imádom reggel nézni. Láthatom őt teljes igaz valójában. Nincs… Tovább »

Nem tudod, hogy írok. Szemedben csak a billentyűzet csattog. Én pedig megírom azt, ami a kettőnk története. Akarom, hogy mások tudják, hogy az igazi harcok után ragyogóan süt a nap. Sütött. Ezer fokon égett minden azon a napon. A napon, amikor örök hűséget fogadtam neked, s te nekem.Én soha nem álmodtam erről a napról. Soha… Tovább »

Én egy elfeledett lélek vagyok, aki a sötét múltban foglalt helyet. Nem tudom, szép emlék vagyok e, felejthető vagy egy lidérces nyomás, amit jó lenne elfelejteni. Voltam. Élénken éltem, aztán eltűntem. Egyik napról a másikra lettem egy székre ültetve, ami már csak egy időszakra emlékeztet. Mégis, úgy gondolom talán én tettem  a legnagyobb felfedezést. Én… Tovább »

Kellemes szoba. Letisztult színek, fény árad be az ablakokon. Ízléses berendezés és két kanapé. Az egyiknek én is a vendége vagyok már nagyon régóta. Volt a mumusom, a felismerések színhelye, a vallomások padja. Egy dologról soha nem beszéltem. Pontosabban egy valakiről. Halvány érintéseket tettem csak, de konkrétan soha nem beszéltem. Tudtam, hogy nem sokáig fogom… Tovább »

Gyermeteg sérelmeket hordoztunk magunkban évekig, egy egész évtizeden át. Cipeltük a vaskos súlyt és nem voltunk hajlandóak elengedni. Azt gondoltuk, hogy ez ad erőt, ez erősíti a védelmi erődöt. Az egónk és a sérelmeink uralták az érzelmeinket. Nem az árnyék állt közénk, hanem a saját haragunk, amit jobb lett volna már régen elengedni. Haragudtam. Dühödt… Tovább »

Magadra ismersz a sorok között? Ott az ismerős pillanat? Látod a múlt óráit, perceit, pillanatait? Én is. Nem csak a sorok mögött, hanem a fejemben is. Őszinte akarok lenni az év utolsó napjaiban. Tudnod kell, hogy hálás vagyok neked. Már nem haragszom, hiszen egyetlen harag sem tarthat örökké. Sok időbe telt, mire félre tudtam tenni a… Tovább »

Tudod, azt mondják, hogy óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja a lelkét minden sötét mocskával együtt. Én is pontosan ugyanezt teszem. Egyszerre vagy fényes ékkő és mocskos emlékkép. Keveredik a kettő, s talán pontosan ezért szerettelek téged. Számtalanszor dobtál a földre, tapostál belém, hagytál feküdni a sárban. Nem érdekelt, hogyan zúdul rám minden, hogy… Tovább »

Balázs azt mondta, hogy küldjem el ezt a levelet. Megérdemli mind a két fél, hogy ez a levél megszülessen. Az egyik fél megkönnyebbül, a másik pedig talán felébred. Legyen!  Elküldöm! Két emberért teszem, akik egykor nagyon szerették egymást.  ” Szia!  Nem tudok megszólítást írni. Napok óta töprengek. Kevés az erőm, de összeszedem mindet, hogy ez… Tovább »

Nézlek. Dolgozol. Én a kanapén ülök és rajzolok. Nem igazán tudok rajzolni, de leköt, megnyugtat. Aztán nézlek, és sok mindenben megvilágosodom. Sok kapcsolatom volt. Nem számtalan, de sok. Egyikben sem voltam igazán boldog, szabad, önmagam. Aztán, ahogyan figyelem a tekinteted, ahogyan dolgozol, ahogyan koncentrálsz, sok mindenben megvilágosodom.  Te vagy egyetlen, akinek képes vagyok elfogadni a… Tovább »