Kellemesen napos tavaszi délután volt. Hét ágra sütött a nap. Kelletlenül készülődtem a randevúra. Úgy éreztem, hogy egy 3 éves kapcsolat után túl hamar ugrottam fejest az ismerkedés tengerében. Apám viszont arra nevelt, hogy ha megígérek valamit egy nőnek, akkor azt tartsam be, mert ha nem, akkor tiszteletlen vagyok a női nemmel szemben. Meg különben is, bárkinek bármit ígérünk azt próbáljuk meg betartani.
Így hát mivel semmi fontos kibúvót nem tudtam mondani elmentem a kávézóba.
Próbáltam egész úton összeszedni magam, hogy ne keltsem látszatát annak, hogy mennyire bánom, hogy eljöttem. Hamar kiszúrtam Esztert. 20 évesen, csillogó szemekkel, hosszú fekete hajjal ült az egyik asztalnál és az itallapot nézegette. Kellemes volt a megjelenése. Sütött róla a szelídség, az érzelmi intelligencia. Azt hiszem, ahogyan az asztalhoz értem minden kellemetlen érzésem elmúlt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ahogy kezet fogtam vele szétáradt bennem a nyugalom.
25 évesen voltak elképzeléseim az éppen húszas éveibe lépő lányokról. Éppen hogy elhagyták a kamaszkort és még csak most kezdtek el felnőni, de Eszter más volt.
Hihetetlen gondolkodása, nyugalma, világ szemlélete teljesen lenyűgözött. Arról már nem is beszélve, hogy amikor a volt kapcsolatok kerültek terítékre minden egyes elmúlt kapcsolatának másik feléről nagyon tisztelet tudóan beszélt, holott utóbb kiderült, hogy volt, aki nem volt méltó erre a tiszteletre.
A kávézóban való első találkozásunk óta eltelt 13 év és már túl vagyunk a harmincon. Sokat változtunk, fejlődtünk mindketten egyénileg és párkapcsolatilag is. Itt a bökkenő. A párkapcsolatunk is megváltozott.
Kép forrása: pexels.com
5 éve vagyunk házasok. Nagyon nehezen vettem rá magam a lánykérésre, mert a házasság intézménye nem vonzott. Eszter sem erőltette a dolgot, de azért látva, hogy a barátaim sorra kísérik a fehér ruhás szerelmüket az oltárhoz, úgy voltam vele, hogy nekem is így kell tennem. Az esküvőnk csodálatos volt, bár mindketten úgy éreztük, hogy ez nem is igazán életünk legszebb napja, csak engedtünk a társadalmi nyomásnak. Persze jól éreztük magunkat, így is azt gondolom, hogy az egy nagyszerű nap volt. Nagyon komolyan gondoltuk a kettőnk kapcsolatát az elejétől kezdve. Tudatosan építettük fel a kettőnk közti szerelmet és kapcsolatot, de azt hiszem valami soha nem volt meg.
– Hihetetlen! Már 15 éve nyomjuk együtt öcsém, de még mindig fülig bele vagyok zúgva Fruzsiba.
Márk barátom szájából hangzott el ez a mondat körülbelül két hete. Komolyan mondta. Látszott rajta, hiszen ennek a mondatnak az erejéig, mintha nem egy 38 éves férfit láttam volna, hanem egy 15 éves kamaszt.
– Nagyszerű anya, pazar társ, otthonunk megteremtője. Áh, ezt nem lehet szavakba önteni. Minden héten randizni viszem még 15 év után is. A gyereket megoldjuk, a szomszéd néni sokat segít, a szülők is. Nekem és Fruzsinak fontos, hogy ne feledjük el, első sorban nő és férfi vagyunk. Persze tudom, hogy ez nem mindenki számára kivitelezhető, de ebből szempontból baromi szerencsésnek érzem magam.
Szerencsésnek. Szeretem Esztert, de nem tudom, hogy én valóban és őszintén el tudom e mondani magamról, hogy szerencsésnek érzem e magam. Az pedig, hogy a családos barátom többet viszi el a feleségét randizni, mint én, teljesen ledöbbentett. Mit művelek? Nekünk gyerekünk sincs. Utoljára 4 hónapja voltunk vacsorázni egy elegáns étteremben. Nekünk még bébiszitterkedés problémát sem kell megoldanunk, mégse járunk el otthonról annyit.
A szürke hétköznapok áldozatai lettünk vagy az elejétől kezdve rosszul álltunk hozzá a dologhoz? Elképzelhető, hogy a házasságunk szilárdnak hitt alapja, azért ingatag, mert valójában soha nem volt stabil?
Kép forrása: pexels.com
Márktól haza érve alaposan szemügyre vettem hitvesem és megborzongtam a látványtól. Még mindig ugyanaz a szelíd, megnyugtató, okos nő, akit egykor megismertem. Persze sokat keményedett is és sok mindenben már másképpen gondolkozik, de alapjaiban véve nem változott.
Nem tudom már őt értékelni? Hogyan értékeltem őt az elmúlt évek során? Sodródtunk csak vagy éltünk is az elmúlt években?
Mi lesz velünk? Elválunk, s ha igen akkor mégis hogyan tovább?
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: