Egyet szeretni

Én egy elfeledett lélek vagyok, aki a sötét múltban foglalt helyet. Nem tudom, szép emlék vagyok e, felejthető vagy egy lidérces nyomás, amit jó lenne elfelejteni. Voltam. Élénken éltem, aztán eltűntem. Egyik napról a másikra lettem egy székre ültetve, ami már csak egy időszakra emlékeztet. Mégis, úgy gondolom talán én tettem  a legnagyobb felfedezést. Én láttam meg először és igazán, hogy milyen az, amikor valaki csak egyet szeret, de azt egy egész életen át. 

A mosolya csak nekem szólt, de nem volt valós. Nem jött igazán szívből. A tűz nem izzott csak melengetett. A kéz fogott, de nem szorított. Az ölelés lágy volt és nem szoros. A nevetés még az utca sarkáig sem hangzott el. Viszont láttam az igazit. Láttam a valós mosolyt, amely ragyogott. Láttam a tüzet, ami ezer fokon izzott. Láttam az ölelést, amely magával ragadta az egész pillanatot bele sűrítve két emberbe. Halottam a nevetést, amely az egész világban visszhangzott. Láttam és halottam egy templom bejárata előtt, fényes néppel körülvéve. Akkor már felismertem azt, amit csak halványan sejtettem. Szeretett, de soha senkit nem szeretett úgy, mint őt. Ő már neki adta szívét és lelkét egyetlen embernek, így élt éveken át. Ő tudta csak az igazat, hogy minden este máshol jár, reggelente is kilométerekre van gondolatban. 
Sokáig akartam versenyezni. Sokáig én is részese akartam lenni ennek az egésznek, de feladtam. Méltósággal fogadtam el, hogy amire vágyom, már rég másé. 

Kép forrása: pexels.com

Csodálatos nő, egy olyan ember, akit legszívesebben mindenkinek bemutatnék. Szép lelke van és hatalmas szíve. A szemei ragyognak és a lélek legmélyebb részére is ellátnak. Úgy térképez fel titkon, hogy észre sem veszed. Percek alatt csavar az ujjai köré egyetlen pillantásával. Képes tornádóként végig söpörni az emberen és olyan mély nyomokat hagyni benne, hogy soha ne felejtse el. Mindegy mit és hogyan tesz, valahogy képes egy kellemes, szívet melengető emléket hagyni maga után. Én is így emlékszem rá. Egy tavaszi fesztiválon láttam meg. Ott lettem az áldozata, s akkor még nem is tudtam, hogy évek óta neki másért dobog a szíve. Éreztem én, hogy valami kettőnk között áll, hogy valami miatt nem vagyok képes teljesen a lényéhez férkőzni. Zavart ez a távolság, ez a gát. Most már tudom. Ezt ő építette gondosan és sok munkával. Néma elhatározás volt ez a részéről talán egy kósza, szomorú éjszakán. 
Irigylésre méltó számomra ez a kitartás. Kitartani úgy egyetlen ember mellett, hogy nem képezi szerves részét a mindennapjainak. Hihetetlen kötelék, feltétel nélküli bizalom, megpecsételt kapcsolat. Mindenki erre vágyik, s nem sok mindenkinek adatik meg. 
Sokan akarták őt. Sokaknak ő lett a mérce, az igazi, az egyetlen. Számára is létezett egy ilyen. Az ő életébe már régen belépett ez az ember. 

Kép forrása: pexels.com

A kitartás. Az éveken át tartó szeretet életben tartása meghozta az eredményt. Én is ott álltam. Fogtam a kezét a szerelmemnek, s néztem a múltam, ahogy egy életre összeköti azzal az emberrel az életét, akiért mindig is hevesen dobogott a szíve. Megannyi harc, fájdalom, sírás, boldog óra, nehéz perc, elrohant évek. S ott álltak ketten a násznép közepén, olyan boldogan, mint akik megnyerték a főnyereményt. Így is volt. Ketten egymásnak voltak az ajándék. Az élet próbáit kiállták. Túlélték a veszteségeket. Túlélték egymást, s az élet kegyes volt hozzájuk. Egymásnak adta őket. Végül a cél ott volt, ahol szerették volna. Magdi Balázs mellett Balázs Magdi mellett. 
Nem tudom, hogy én valaha ki fogok e tudni tartani így bárki mellett. Ők úgy voltak kitartóak, hogy sokszor semmit nem tudtak a másikról. Egyet tudtak, hogy az út, amelyen elindultak, bár szerteágazó végül közös célba ér csak előbb még ki kell állni a próbákat. Kiállták. Most pedig megkapták a jutalmat: mától ők ketten férj és feleség. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!