Karcolások

Kósza papír a naplómból

Soha nem felejtem el az első találkozásunkat. Mai napig látom a kislányos arcodat előttem, ahogy mosolyogsz. Egyikünk sem sejtette, hogy a mosoly nem tart örökké és hamar elmúlik. Értékesebb lesz bárminél. Te befőttes üvegbe zártad volna a szerelmeket én a boldog emlékeinket. 
Emlékszem a fogadalmunkra. Nem hitted el, amikor én is megígértem. Megannyi ígéretem közül ez az egyetlen talán, amit tényleg betartok és ez az, amiről te nem tudsz. 

Abban a hitben hagylak élni, hogy egy szavam sem volt igaz. Pedig nincs így. Minden egyes oldal megkezdésénél elvérzek. Rád gondolok, hogy milyen boldog lennél, ha tudnád, esténként az íróasztal felett körmölök. 
Befőttes üvegem nincs, csak olcsó füzetek hada, amikben leírtam mindent, mint egy memoárt. Kevés a mellékszereplő a történtekben. Te vagy és én. Érdekes lenne, ha összekötnénk a lapjainkat. Tragikusan szép történet rajzolódna ki belőle. Ehelyett néma vagyok minden vádnál. Csendben hallgatom a súlyos ítéleteket, miközben ez az egy, felmentene minden vádpont alól. Nem kiáltanál ki bűnösnek, hanem ártatlan lennék. Ártatlan és tiszta, mint az első napunkon. 

Kép forrása: pexels.com


Állok az élet adta ítélőszék előtt, melynél te vagy a bíró és az esküdtszék. Gyűlnek a bizonyítékok, a vádirat egyre hosszabb, s én nem szólok. Vallom magam inkább bűnösnek és megkezdek egy újabb filléres füzetet.  Közben a vád sorolja az ellenem felhozott vádakat. Hazug, áruló, hűtlen, bántó, lélek gyilkos. Én pedig vállalom. Némán bólintok, miközben a könnyes szemű bíró, aki te vagy, meghozza az ítéletet. 
Te fogod az utolsó szót kimondani. Te fogsz ítéletet hozni kettőnk felett, te rajtad fog múlni, hogy merre tovább. Nincs más mentségem, mert ami van is, azzal én nem élek. Írok és írok, közben pedig emlékezek. 
Visszatekerem az időt. Beugranak a képek, a hangok, az illatok, a fények. Apró mozzanatok. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt a hajadba kapott a szél és bámultál előre. Bánatos voltál. Összetörték a szíved. Bizalmat szavaztál, s újra visszaéltek vele. Új fal építkezésébe kezdtél. Feltetted a kérdéseidet, azt a milliót, ami minden csalódás után megszületik benned. Ma már nem kérdezel annyit. Ma már te is néma vagy és ezer sebből vérezve fújsz visszavonulót. Büszkén viseled a veszteséget, miközben ordítani tudnál a fájdalomtól. 

Egy nagy dobozom van tele füzetekkel. Gyűrött lapokkal, néha macska kaparta sorokkal. Van, hogy dühből, máskor csalódással tele, s van, amikor mosolyogva fogom a tollat. Megígértem neked. Egy nap ez a kósza jegyzet is a kezeid közé kerül. Különleges alkalomra szánom. Amikor végleg véget ér a történetünk, akkor majd összepakolom, becsomagolom, s elküldöm őket neked. Te nem is fogsz rá számítani. Távoli emlék leszek. Egy idegen. 
Amikor viszont felbontod a dobozt és kinyitod a füzeteket, újra közel leszek. A szívedben majd egy kis időre megint kapok helyet. Olvasod és olvasod. Sírsz majd és nevetsz. Büszke leszel rám. Ráébredsz, hogy egy fontos ígéretet megtartottam, hogy csak nem vagyok olyan reménytelen. 
Messze leszek majd nagyon messze. Egy nő oldalán, aki rólad mit sem tud, mert minden a titokkal válik eggyé. Büszkén hordozom majd ezt a titkot. 

Kép forrása: pexels.com

Magdi! 

Ha ezt most te olvasod, akkor mi már évek óta nem játszunk főszerepet egymás életében. Én büszkén és szívem minden szeretetével gondolok rád. Tudd, hogy egy vádpontban nem voltam soha bűnös. Minden sorom a tiéd. Tanítsd meg a fiadnak mindazt, amit nekem és óvd meg a lányod azoktól a pofonoktól, amiket tőlem kaptál az évek során. Mesélj majd, ahogy a nagy mesemondók! Mesélj rólunk, szőj tanulságos történeteket, hogy a gyerekeid tanulhassanak, hogy olyan jó emberek legyenek, mint te. 
Köszönöm, hogy megmutattad, jó vagyok! Köszönöm, hogy végül másképp döntöttél azon a bizonyos tavaszi napon és megismertél! Változtass az ítéletemen és engedj el. Fogj egy lufit, írj sok cetlit rólam, rólunk, tedd a lufiba, menj ki a tópartra és engedd szabadjára! Mosolyogj, sírj, engedj el! 

Balázs!


Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra! 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!