1.0Karcolásokhttps://karcolasok.cafeblog.huDemetriahttps://karcolasok.cafeblog.hu/author/demetria/<p>Felkel reggel. Kócos a haja, gyűrött az arca. Édes a mosolya és lágy a simítása. Minden reggel végig simítja az arcom. Puha köntösébe burkolva lépdel ki a konyhába, ahol neki lát a reggeli kávé főzésének. Dúdolja halkan a rádióban játszott ismert számokat. Kimegyek utána és nézem. Imádom reggel nézni. Láthatom őt teljes igaz valójában. Nincs smink, se holmi farmer és ékszer. Ő az. Gyönyörű még reggel is. Mosolyogva, kedvesen " Jó reggelt" - t kívánva nyújtja át a gőzölgő feketét. <br />A kanapén csendesen iszogatom a kávémat és őt nézem. Nézem, ahogy elkészül. Megfésülködik, felöltözik. Pár percen belül érzem a parfümjének az illatát. Akárhol megismerném. Bárhol megérzem, ő rá gondolok, őt kezdem el a szememmel keresni, még akkor is, ha tudom nincs esély rá, hogy ott legyen. <br /><img class="alignnone size-large wp-image-429" src="https://karcolasok.cafeblog.hu/files/2019/02/pexels-photo-272877-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /><br />Hihetetlen, hogy a kamaszság, amivel megismertem már sehol nincs. Egy nő áll előttem. Csodálatos vonásokkal, hosszú hajjal, szívet melengető mosollyal. A fürdőbe vonul. Fogat mos és enyhén sminkel. Grimaszolva jön ki. Gondolkodik. Fejben már az indulásra készül. Összepakolja a táskáját és mielőtt elmenne, lágy csókkal köszön el. Elmegy. Érzem, ahogy kiüresedett a lakás. Otthonunkat gondosan rendezte be, tette meleggé és szeretett teljessé. Még érzem a parfümjét. Hallom, ahogy a cipője kopog a folyosó lépcsőin. Én is elkészülök. Kikapcsolom a rádiót, majd útnak indulok. <br />A nap végén egyszerre érkezünk haza. Fáradt. Látom rajta. Gondokkal terhelt napja volt, de bevásárolt. Átveszem tőle a nehéz szatyrokat. Egy faviccel nevettetem meg. Kacag. Csak ő képes úgy kacagni, hogy két sarokkal arrébb is hallják. Felsétálunk. Még valahol érződik a kávé és a parfüm. Ablakot nyit és átöltözik. Lófarokba köti a haját és a konyhába sétál. Beszélgetünk. Mind a ketten elmeséljük, hogy milyen napunk volt és közben készül a vacsora. Felnyitok egy üveg bort. Tudom, hogy nem iszik. Ahogy ő mondja, egyetlen bűne a dohányzást. Soha nem cigiztem, de őt elfogadtam így, ahogyan van. Készíti a vacsorát. Mesél. Én meg elmélyedve hallgatom. Nem mindenben értek vele egyet. Mindig elmondom, ha nem értek egyet. <br />Ő a nő számomra. Évek kellettek hozzá, hogy rájöjjek, hogy megtapasztaljam milyen nélküle és vele. Feleségül kértem. Feleségül jött hozzám. Most a közös életünket éljük sok év után. Hálás vagyok az életnek, hogy visszakaptam, hogy új esélyt nyertem és én éltem vele. Megragadtam és nem engedem. Vele lett minden teljes. <br /><img class="alignnone size-large wp-image-430" src="https://karcolasok.cafeblog.hu/files/2019/02/people-2603521_1280-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /><br />Nehéz természet vagyok. Gyakran zárkózom be a saját világomba és nem mindig vagyok egy elbűvölő társaság. A lelkem mélyéig lát. Tudja, mikor kell csendben leülni mellém és csak hozzám bújni. Tudja, mikor kell kimondania az igazat, a görbe tükröt elém tárni. Nem hagyja, hogy olyan döntést hozzak, ami hátrányomra válna. Megtanított megnyílni a világ felé, hogy legyek őszinte, hogyan tudom kimondani azt, amit érzek és gondolok. Általa kinyílt egy kapu, amin én boldogan sétáltam át. Megmutatott egy világot, amelyben szabadabb lett a lelkem. <br />Soha nem lehetek neki ezért elég hálás. Közösen fogyasztjuk el a vacsorát. Fürdés után érzem a kellemes tusfürdőjének illatát. Boldogan bújok hozzá az ágyban s fúrom az arcom a hajába. Átkarolom és szorosan magamhoz húzom. Így alszunk el. Együtt, egymásba fonódva. <br /><strong>Ő a nő. A nagybetűs nő. Nem mindenki kaphat egy újabb esélyt. Valaki egy életre veszíti el. Együtt kell élnie a gondolattal, hogy aki a jövője lehetett volna csak a múltja marad. Nekem viszont a múltam a jelenem és a jövőm. </strong></p>rich