1.0Karcolásokhttps://karcolasok.cafeblog.huDemetriahttps://karcolasok.cafeblog.hu/author/demetria/<p>Kaptam pár kérdést, amire válaszolnom kellett. Sokat ültem felette. Képkockák sora váltotta egymást a fejemben. Hol a kezemet az arcomba temettem, hol pedig csak mosolyogtam, máskor nevettem. A kérdésekre pedig volt válasz. <br /><br /><strong>Miért pont Ő?</strong></p> <p>Ez az a kérdés, amire akár novellában is tudok válaszolni, de megpróbálom elmesélni röviden. Először a nevetése, a temperamentuma, a szabadság érzete fogott meg. Imádta pillanatokat. Mindent átélt és átél a mai napig. Nem zárkózik el a rossztól.  Nem az átlag kamaszlányokból volt való. <strong>Csiszolatlan gyémánt. A két véglet, ahol nincs aranyközépút. </strong><br /> Szórakozásnak indult. Gondoltam ez a kiskorú tökéletes lesz arra, hogy kicsit lefoglaljam magam. A szórakozásból egy valódi történet rajzolódott ki. <br /> Mindenki észrevette az utcán, a boltban, a plázában. Magát szürke kisegérnek tartotta, de mások mindig felkapták a fejüket miatta. Ő ezt sose látta. <strong>Nem nézte, de látta a világot</strong>. <br /> <br /> Mélyen bíztam benne, hogy majd felnőttként még élni fog benne ez a kislány. A felnőtt nő nagyon kemény lett, erős falakkal, rafinált gondolkodással, kegyetlen bosszúvággyal. Elragadó, erős kisugárzású, zárkózott és egyszerre nyitott. Egy két lábon rejtély, akit mindenki meg akar fejteni. Gyönyörű a mosolya. A szemei.. A szemei ritka szépek. Élesen lát bele mások lelkébe. <br /> Mi a helyzet velünk és miért pont Ő az, aki más az életemben? </p> [caption id="attachment_141" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-141" src="https://karcolasok.cafeblog.hu/files/2018/06/eye-eye-lashes-eyeball-840810-1-600x331.jpg" alt="" width="600" height="331" /> Kép forrása: pexels.com[/caption] <p>Nehéz természet vagyok. Sportból szórakozok az emberekkel, vaskarommal ragaszkodom az elveimhez és nem szeretek bőven beszélni arról, ami a fejemben kavarog. Az érzéseimről egyáltalán nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Régebben kierőszakolta ezeket belőlem. Nem tágított. Az évek elteltével már nem kell beszélnem, neki nem kell erőszakoskodnia. <br /> <strong>Gyengéd mozdulatokkal, lágy tekintettel néz végig rajtam. Látom a szemeiben a gondolatait. Ő látja az enyémeket. Erős a kapcsos. Eltéphetetlen. Pedig hányszor próbáltam eltépni. Darabokra szaggatni, miközben őt téptem darabokra. Állta a sarat. Minden egyes összeomlás után erősebben állt fel.  </strong><strong><br /> </strong>Szörnyeteg vagyok. Nincsenek mély érzéseim, a szívem sem képes megesni. Ő pedig látja a szörnyeteg mögött az embert, a jót, és próbálja az eszemben tartani, hogy bár én mást látok magamról a tükörben, van remény arra, hogy elhiggyem szorult belém jóság.  Ez nem az a tipikus női gondolkodás. Bámulatos képessége van arra, hogy az embert felállítsa a padlóról, hogy életet leheljen belé, hogy elhitesse vele,  van még tovább. <br /> <br /> <strong>Hogy vele mi van? Rajta ki segít? </strong><br /> <br /> Nekem kellene. Viszonoznom kellene mindazt a szeretetet, jót, segítséget, amit tőle kaptam. Nem vagyok rá képes. Ő ennek ellenére ugyanúgy szeret, mindig megbocsát, esélyt ad. Vigyáznom kellene rá, mert törékeny. <strong>Ezer sebből vérzik, üvölt a lelke, sikolt az elméje. Nekem kellene mondani, hogy van tovább, elhitessem vele,  jól csinálja, felállítani mikor a porba hullva fekszik. </strong><br /> Ehelyett csak a csalódás, a pofon, a tőr a szívbe. Én mindig magára hagyom. Mindig akkor lépek le, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám és akkor jövök, mikor nekem van rá nagyobb szükségem. <br /> <strong>Szörnyeteg vagyok. Ő pedig a szépség, aki újra és újra a lecserélt zárhoz kulcsot ad és bizalommal ismét beenged. Képes minden rosszat a sor végére tenni, amikor látja, hogy a padlón fekszem. </strong><br /> Ezek ellenére is gyengéd, szeretet teljes, aggódó. Nem mondom, attól még a kijárt pofonokat megkapom. Tudja, hol kell ütni. A szavakkal. <strong>Visszajátssza az elhangzott hazug szavaimat, amiket ő elhitt.  </strong>Cinikus, hideg hangon vágja őket az arcomba. </p> [caption id="attachment_142" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-142" src="https://karcolasok.cafeblog.hu/files/2018/06/attractive-beautiful-beautiful-girl-799420-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /> Kép forrása: pexels.com[/caption] <p>Itt a válasz. Ezért Ő a kivétel. Egy ilyen szemétládát, mint én melegebb éghajlatra küldenek gondolkodni. <strong>A kettőnk kapcsolatának ő a hajtó motorja. Önmaga mellett engem is ráncba szed és tart a felszínen. Erős nő és én vagyok a gyenge. Most már ő is tudja, hogy végig ő volt az erősebb.</strong> Bántalmazom. Tudom nagyon jól. Szeret. Szeret, mert <strong>a szépség látja a szörnyetegben az embert. A nagy betűs embert és még nem adta fel, hogy előráncigálja. </strong><br /> Mélyen remélem ,hogy egy nap majd képes leszek arra, hogy a sok évnyi jót valahogy megháláljam, vagy legalább tudatni vele, hogy én ezeket mindig is értékeltem. Értékeltem, még ha ezt soha nem is mutattam ki. <br /> <br /> Magdi, nekem te vagy a kivétel... </p>rich