{"version":"1.0","provider_name":"Karcol\u00e1sok","provider_url":"https:\/\/karcolasok.cafeblog.hu","author_name":"Demetria","author_url":"https:\/\/karcolasok.cafeblog.hu\/author\/demetria\/","title":"D\u00e9monok k\u00f6z\u00f6tt","html":"

Fuldoklom. Nem kapok leveg\u0151t. A szob\u00e1ban s\u00f6t\u00e9t van. \u00dagy \u00e9rzem, minden izmom szoros bilincsben s\u00ednyl\u0151dik, a szemem \u00e9g, a torkomban a gomb\u00f3c sz\u00e9tfesz\u00edt. A d\u00e9monaimmal k\u00fczd\u00f6k. T\u00fcrelmes velem. Hallom, hogy valahol a t\u00e1volban lomotol a konyh\u00e1ban. Sebezhet\u0151nek \u00e9rzem magam, egy v\u00e9dtelen kis \u00e1llatnak, amit b\u00e1rmikor elnyelhetnek a saj\u00e1t d\u00e9monai. K\u00fczd\u00f6k. Minden nap k\u00fczd\u00f6k. Soha nem besz\u00e9ltem r\u00f3la, de most meg\u00edrom ezt is az ut\u00f3kornak.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>\r\n

Sok\u00e1ig nem ismertem fel \u0151ket, hogy mik\u00e9nt l\u00e9teznek, de tudtam, hogy vannak. Bennem \u00e9lnek. El\u0151sz\u00f6r a lelkemet, majd az elm\u00e9met is rabul ejtett\u00e9k. Fiatal voltam \u00e9s semmit nem tudtam r\u00f3luk. Bal\u00e1zs persze kisz\u00farta, de k\u00e9tlem, hogy \u0151 beazonos\u00edtotta \u0151ket.\u00a0
Most m\u00e1r tudja \u00e9s \u00e9n is tudom, de sz\u00e1nd\u00e9kosan nevezem ritk\u00e1n nev\u00fck\u00f6n \u0151ket. Megtanultam az \u00e9vek sor\u00e1n, hogyan gy\u0151zedelmeskedjek, hogyan ne adjam fel \u00e9s mi az a fegyver, ami hat\u00e1sos \u00e9s, ami \u00e9letben tart. Hab\u00e1r, ha nem is \u00e9letben, de legal\u00e1bb a felsz\u00ednen.\u00a0<\/strong>
Nem besz\u00e9lek r\u00f3la. Nem kezelem tabuk\u00e9nt, de hallgatok. L\u00e1tom magam el\u0151tt az emberek tekintet\u00e9t, ahogyan bugyut\u00e1n \u00e9s \u00e9rtetlenkedve n\u00e9zn\u00e9nek r\u00e1m. Neh\u00e9z \u00edrnom r\u00f3la, de meg\u00edg\u00e9rtem Bal\u00e1zsnak, hogy ezt is meg\u00edrom.\u00a0
A d\u00e9monaim sok mindenre megtan\u00edtottak. \u00c9rt\u00e9kelem az \u00f6sszes apr\u00f3 pillanatot, mosolyt, napsugarat. Minden\u00a0 pozit\u00edv \u00e9rzelmet m\u00e9lyen magamba sz\u00edvok. Hosszan \u00f6lelek, teli sz\u00e1jjal nevetek, elengedem magam \u00e9s az vagyok, aki lenni akarok. K\u00fczd\u00f6k. Tudom, hogy j\u00f3 p\u00e1ran tudj\u00e1k milyen is a mindennapos k\u00fczdelem. Felkelni \u00e9s menni. Fel kell kelni. Fel kell \u00f6lt\u00f6zni. El kell k\u00e9sz\u00fclni. K\u00f6zben magunkban a pozit\u00edv mantr\u00e1t mondogatni. Reggel keresni a j\u00f3t, a sz\u00e9pet. Uralkodni, amikor el fog a p\u00e1nik. Mosolyogni, mikor f\u00e1j, mikor l\u00fcktet, mikor meghaln\u00e1l.\u00a0<\/strong>


<\/strong>\u00c9n most m\u00e9gis hagytam, hogy elragadjanak. A bes\u00f6t\u00e9t\u00edtett szob\u00e1ban pr\u00f3b\u00e1lok menek\u00fclni, a felsz\u00ednre t\u00f6rni \u00e9s \u00e9letben maradni. Minden sz\u00e9p eml\u00e9kemet felid\u00e9zni, s azokba kapaszkodni. Egy gombnyom\u00e1sra sajnos nem siker\u00fcl boldognak lenni. Ez nem ilyen egyszer\u0171.\u00a0 Amikor mindent s\u00f6t\u00e9tben l\u00e1tsz, akkor a legnehezebb az apr\u00f3 f\u00e9nysug\u00e1r megkeres\u00e9se, de ha m\u00e1r megvan, akkor megragadom. \u00c9lek vele, a lehet\u0151s\u00e9g\u00e9vel.\u00a0
Egyed\u00fcl akarok ilyenkor lenni, mert ez az \u00e9n h\u00e1bor\u00fam. \u00d6nmagammal, a lelkemmel. Nem akarok seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rni, nem akarom, hogy ilyenkor b\u00e1rki is fogja a kezem, hogy valaki hozz\u00e1m \u00e9rjen \u00e9s hozz\u00e1m besz\u00e9ljen. Minden idegsz\u00e1lammal arra \u00f6sszpontos\u00edtok, hogy felkeljek most is \u00e9s f\u00e9nyt kapcsoljak a szob\u00e1ban. \u00d3lom nehezek a karjaim. Alig b\u00edrom felemelni \u0151ket. A h\u00e1tamra fordulok. A plafonon l\u00e1tom a holdat bes\u00fctni. Megragadom a f\u00e9nyt. M\u00e9lyleveg\u0151. Lenyelem a gomb\u00f3cot \u00e9s behunyom a szemem. \u00c9rzem, hogy m\u00e9lyr\u0151l j\u00f6n az er\u0151 \u00e9s fel\u00fcl\u00f6k. Villanyt kapcsolok. Siker\u00fclt. Gy\u0151ztem. Megint.<\/strong> Kibotork\u00e1lok a f\u00fcrd\u0151be \u00e9s megmosom az arcom. Hal\u00e1ls\u00e1padt vagyok, a tekintetem, mint egy \u0171z\u00f6tt vad\u00e9, aki az utols\u00f3 pillanatban menek\u00fclt meg a vad\u00e1sz f\u00e9lelmetes vill\u00e1ml\u00f3 botj\u00e1t\u00f3l.\u00a0<\/strong><\/p>\r\n

\"\"

<\/strong>- K\u00e9sz\u00edtettem te\u00e1t! Nem tettem bele sok citromot csak \u00e9ppen annyit, amennyire szereted - s r\u00e1m sem n\u00e9zve teszi el\u00e9m a mosolyg\u00f3s b\u00f6gr\u00e9t. N\u00e9ma \u00fczenet, hogy \u00f6r\u00fcl, hogy gy\u0151ztem. Nem k\u00e9rdez. Nem n\u00e9zz r\u00e1m. Tudja mit \u00e9s hogyan kell tenni ilyenkor.\u00a0

- K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m! J\u00f3 az illata! Szeretem a tea illat\u00e1t! - majd r\u00e1n\u00e9ztem \u00e9s kimondtam azt, amit m\u00e1r nagyon r\u00e9gen nem - T\u00e9ged is szeretlek!\u00a0

Megd\u00f6bbenve fordult meg \u00e9s sz\u00e9les mosoly h\u00faz\u00f3dott v\u00e9gig az arc\u00e1n. Le\u00fclt \u00e9s \u0151 is hozott mag\u00e1val egy b\u00f6gr\u00e9t. Hossz\u00fa percekig te\u00e1ztunk csendben, a konyh\u00e1ban. \u00dcnnepelt\u00fck a gy\u0151zelmet n\u00e9m\u00e1n. Boldog voltam \u00e9s sz\u00e1rnyalt a lelkem. Boldog este volt egy keser\u0171 kezdettel. D\u00e9monokkal kezdtem, de Bal\u00e1zs volt a v\u00e9ge.\u00a0<\/p>\r\n

 <\/p>","type":"rich"}