A Nő

Felkel reggel. Kócos a haja, gyűrött az arca. Édes a mosolya és lágy a simítása. Minden reggel végig simítja az arcom. Puha köntösébe burkolva lépdel ki a konyhába, ahol neki lát a reggeli kávé főzésének. Dúdolja halkan a rádióban játszott ismert számokat. Kimegyek utána és nézem. Imádom reggel nézni. Láthatom őt teljes igaz valójában. Nincs smink, se holmi farmer és ékszer. Ő az. Gyönyörű még reggel is. Mosolyogva, kedvesen ” Jó reggelt” – t kívánva nyújtja át a gőzölgő feketét. 
A kanapén csendesen iszogatom a kávémat és őt nézem. Nézem, ahogy elkészül. Megfésülködik, felöltözik. Pár percen belül érzem a parfümjének az illatát. Akárhol megismerném. Bárhol megérzem, ő rá gondolok, őt kezdem el a szememmel keresni, még akkor is, ha tudom nincs esély rá, hogy ott legyen. 

Hihetetlen, hogy a kamaszság, amivel megismertem már sehol nincs. Egy nő áll előttem. Csodálatos vonásokkal, hosszú hajjal, szívet melengető mosollyal. A fürdőbe vonul. Fogat mos és enyhén sminkel. Grimaszolva jön ki. Gondolkodik. Fejben már az indulásra készül. Összepakolja a táskáját és mielőtt elmenne, lágy csókkal köszön el. Elmegy. Érzem, ahogy kiüresedett a lakás. Otthonunkat gondosan rendezte be, tette meleggé és szeretett teljessé. Még érzem a parfümjét. Hallom, ahogy a cipője kopog a folyosó lépcsőin. Én is elkészülök. Kikapcsolom a rádiót, majd útnak indulok. 
A nap végén egyszerre érkezünk haza. Fáradt. Látom rajta. Gondokkal terhelt napja volt, de bevásárolt. Átveszem tőle a nehéz szatyrokat. Egy faviccel nevettetem meg. Kacag. Csak ő képes úgy kacagni, hogy két sarokkal arrébb is hallják. Felsétálunk. Még valahol érződik a kávé és a parfüm. Ablakot nyit és átöltözik. Lófarokba köti a haját és a konyhába sétál. Beszélgetünk. Mind a ketten elmeséljük, hogy milyen napunk volt és közben készül a vacsora. Felnyitok egy üveg bort. Tudom, hogy nem iszik. Ahogy ő mondja, egyetlen bűne a dohányzást. Soha nem cigiztem, de őt elfogadtam így, ahogyan van. Készíti a vacsorát. Mesél. Én meg elmélyedve hallgatom. Nem mindenben értek vele egyet. Mindig elmondom, ha nem értek egyet. 
Ő a nő számomra. Évek kellettek hozzá, hogy rájöjjek, hogy megtapasztaljam milyen nélküle és vele. Feleségül kértem. Feleségül jött hozzám. Most a közös életünket éljük sok év után. Hálás vagyok az életnek, hogy visszakaptam, hogy új esélyt nyertem és én éltem vele. Megragadtam és nem engedem. Vele lett minden teljes. 

Nehéz természet vagyok. Gyakran zárkózom be a saját világomba és nem mindig vagyok egy elbűvölő társaság. A lelkem mélyéig lát. Tudja, mikor kell csendben leülni mellém és csak hozzám bújni. Tudja, mikor kell kimondania az igazat, a görbe tükröt elém tárni. Nem hagyja, hogy olyan döntést hozzak, ami hátrányomra válna. Megtanított megnyílni a világ felé, hogy legyek őszinte, hogyan tudom kimondani azt, amit érzek és gondolok. Általa kinyílt egy kapu, amin én boldogan sétáltam át. Megmutatott egy világot, amelyben szabadabb lett a lelkem. 
Soha nem lehetek neki ezért elég hálás. Közösen fogyasztjuk el a vacsorát. Fürdés után érzem a kellemes tusfürdőjének illatát. Boldogan bújok hozzá az ágyban s fúrom az arcom a hajába. Átkarolom és szorosan magamhoz húzom. Így alszunk el. Együtt, egymásba fonódva. 
Ő a nő. A nagybetűs nő. Nem mindenki kaphat egy újabb esélyt. Valaki egy életre veszíti el. Együtt kell élnie a gondolattal, hogy aki a jövője lehetett volna csak a múltja marad. Nekem viszont a múltam a jelenem és a jövőm. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!