Karcolások

A Nő

Felkel reggel. Kócos a haja, gyűrött az arca. Édes a mosolya és lágy a simítása. Minden reggel végig simítja az arcom. Puha köntösébe burkolva lépdel ki a konyhába, ahol neki lát a reggeli kávé főzésének. Dúdolja halkan a rádióban játszott ismert számokat. Kimegyek utána és nézem. Imádom reggel nézni. Láthatom őt teljes igaz valójában. Nincs… Tovább »

Fehár fátyolba burkolt örök élet

Nem tudod, hogy írok. Szemedben csak a billentyűzet csattog. Én pedig megírom azt, ami a kettőnk története. Akarom, hogy mások tudják, hogy az igazi harcok után ragyogóan süt a nap. Sütött. Ezer fokon égett minden azon a napon. A napon, amikor örök hűséget fogadtam neked, s te nekem.Én soha nem álmodtam erről a napról. Soha… Tovább »

Egyet szeretni

Én egy elfeledett lélek vagyok, aki a sötét múltban foglalt helyet. Nem tudom, szép emlék vagyok e, felejthető vagy egy lidérces nyomás, amit jó lenne elfelejteni. Voltam. Élénken éltem, aztán eltűntem. Egyik napról a másikra lettem egy székre ültetve, ami már csak egy időszakra emlékeztet. Mégis, úgy gondolom talán én tettem  a legnagyobb felfedezést. Én… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!