Kellemes szoba. Letisztult színek, fény árad be az ablakokon. Ízléses berendezés és két kanapé. Az egyiknek én is a vendége vagyok már nagyon régóta. Volt a mumusom, a felismerések színhelye, a vallomások padja. Egy dologról soha nem beszéltem. Pontosabban egy valakiről. Halvány érintéseket tettem csak, de konkrétan soha nem beszéltem. Tudtam, hogy nem sokáig fogom tudni húzni a dolgot. Előbb vagy utóbb ki forogja a szó és nekem beszélnem kell. Pontosabban beszélni akarok róla.
– Hogy van Balázs? – Az orvosom egy középkorú férfi. Hozzá járok már jó ideje. Magamnak se merem bevallani, hogy mennyi ideje.
– A helyes válasz ilyenkor az, hogy jól vagyok. Fizikailag teljesen rendben érzem magam. Lelkileg már más a helyzet. Úgy érzem, vannak még rendezetlen dolgaim és ezért háborog a lelkem.
Soha nem zártunk le semmit. Hogyha egy fonálhoz kellene hasonlítanom magunkat, akkor az tele lenne görcsökkel, a görcsök pedig kisebb vagy nagyobb szakaszok lennének. Tökéletes időfonál, ami szavak nélkül mesélne kettőnkről.
– Hogy érti ezt?
– Nyílván sejti, hogy volt, amit próbáltam itt kerülni. A nő, akivel együtt élek, akinek a kezét fogom naponta nem egy átlagos nő, akit csak úgy megismertem. Szinte berobbant évekkel ezelőtt az életembe. Szürke kis egér voltam akkor, akit alig vettek észre. Ő meg, mint valami reflektor úgy világított meg mindent. Már az első órában érdekelt. Beszélt, nevetetett, zavarban volt. Édes volt. Édes 15 éves. Állt ott a sarokban, a buliban.. majd mellém csapódott. Együtt mentünk haza. Nem gondoltam… vagyis… nem hittem azt, hogy egy ilyen lány szeretné, hogy bármi közöm is legyen hozzá. Eltelt 15 év és ő végig harcolt értünk.
– Mi történt a 15 évben? Együtt voltak közben?
– Sok minden, hogy ha itt lenne, most nevetne. Maga elé meredne kissé párás tekintettel. Egyszerre jönne belőle elő minden. Fájdalom, kudarc, csalódás, öröm, szerelem, szeretet. Hirtelen minden feltorlódna és egyszerre sírna és nevetne. A személyisége nagyon összetett már-már kissé kiismerhetetlen. Búgócsiga. Pörög, forog csak néha áll meg. Mégis élvezem vele az együtt töltött időt… 15 év… el se hiszem. Minden megtörtént, ami két emberrel megtörténhet… Minden volt. Harc, harag, vita, háború, boldogság, nevetés, sírás, szerelem, láng, hamu. Amit más több emberen keresztül él át és tapasztal meg, addig nekünk meg minden egyes első tapaszatal egymással volt.
– Maga hogyan élte meg?
– Egyszerre érzem azt, hogy egy szörnyeteg vagyok és mégis a legszerencsésebb férfi a világon. Egy szörnyeteg, mert sokszor használtam ki őt lelkileg. Úgy vettem elő a sarokból, mint egy rongyot, amibe néha beletöröltem a lelki nyűgjeimet nem törődve azzal, hogy ez rá hogyan hat. Meg akartam tanítani arra, hogyan vigyázzon magára, erre megtanítottam elzárkózva élni az emberektől. Szerencsés vagyok, mert minden bántásom ellenére ő mindig kitartott mellettem, adott kulcsot az életéhez és helyet, hogy ott éljek. Harcolt, küzdött szeretett és szeret minden kegyetlen tettem ellenére, amit valaha ellene elkövettem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha én minden este mellette hajtom majd álomra a fejem. Nem gondoltam, hogy végül ő lesz az a nő, akit egy életen át akarok magam mellett tudni.
– Mit gondol miért alakultak így a dolgok?
– Magdi miatt, hiszen ha rajtam múlott volna minden, most 15 éve nem tudnék róla semmit. A homályba veszett volna el. Viszont ő mindig adott esélyt, mindig megbocsájtott, mindig képes volt velem újra kezdeni. Újra kezdte pedig tudta, hogy bármikor magára hagyhatom. Persze én is kellettem a dolgok alakulásához, de ő rá hárult a munka oroszlán része. Az ő kitartásán és hitén. Tudja ő végig hitt bennünk. Én is tudtam, hogy ez a szoros kapocs nem hiába jött létre, nem hiába térek vissza mindig hozzá.
Ahogy beszéltem és beszéltem egyre jobban át tudtam érezni őt. Éreztem a hitet, az akaratot, a szeretetet. Már nem lennék képes őt elengedni. Nem lennék képes arra, hogy magára hagyjam. Meg akarom védeni. Vigyázni akarok rá. A kezét akarom fogni amíg csak élek. Érezni akarom, ahogy hozzám bújik, hallani akarom, ahogy szuszog a karjaimban. Éjszakánként sok időt töltök azzal, hogy nézem, ahogyan alszik. Nyugodtan, mint aki a legbiztonságosabb helyen érzi magát. Én is biztonságban vagyok. Tudom, hogy amíg ő mellettem van nem érhet baj. Soha nem hagyná, hogy a szakadék mélyére essek.
Szeretem. 15 évig végig őt szerettem.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: