Kellemes szoba. Letisztult színek, fény árad be az ablakokon. Ízléses berendezés és két kanapé. Az egyiknek én is a vendége vagyok már nagyon régóta. Volt a mumusom, a felismerések színhelye, a vallomások padja. Egy dologról soha nem beszéltem. Pontosabban egy valakiről. Halvány érintéseket tettem csak, de konkrétan soha nem beszéltem. Tudtam, hogy nem sokáig fogom… Tovább »

Gyermeteg sérelmeket hordoztunk magunkban évekig, egy egész évtizeden át. Cipeltük a vaskos súlyt és nem voltunk hajlandóak elengedni. Azt gondoltuk, hogy ez ad erőt, ez erősíti a védelmi erődöt. Az egónk és a sérelmeink uralták az érzelmeinket. Nem az árnyék állt közénk, hanem a saját haragunk, amit jobb lett volna már régen elengedni. Haragudtam. Dühödt… Tovább »