Balázs azt mondta, hogy küldjem el ezt a levelet. Megérdemli mind a két fél, hogy ez a levél megszülessen. Az egyik fél megkönnyebbül, a másik pedig talán felébred. Legyen! Elküldöm! Két emberért teszem, akik egykor nagyon szerették egymást.
” Szia!
Nem tudok megszólítást írni. Napok óta töprengek. Kevés az erőm, de összeszedem mindet, hogy ez a levél megszülessen és eljusson valamilyen módon hozzád.
Tudod…. Nehéz egy olyan embernek írni, akiről egykor azt hitted tudod kicsoda, most pedig nem tudod már, mit higgyél róla. A te verziódat nem tudom, de talán soha nem is fogom megtudni.
Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szerettelek. Biztonságban éreztem magam melletted, hiányoztál, újra tudtam nevetni és felkeltettél bennem olyan érzéseket, amiket mélyen elnyomtam magamban minden kapcsolatomban. Sajnos, ahogyan lenni szokott minden szép történet véget ér, ahogyan a miénk is véget ért.
Tudod én elraktam az emlékeinket. Sokat sírtam miattad. Most pedig van elég erőm ahhoz, hogy feltegyem a kérdéseket.
Kép forrása: pexels.com
Milyen volt úgy feküdni mellettem, hogy közben rá gondoltál?
Neki is ugyanazokat hazudtad, mint nekem?
Miért én lettem a játékszered?
Miért nem tartottad tiszteletben az érzéseimet?
Hogy tudtad azt mondani nekem, hogy fontos vagy, szeretlek, hiányzol, miközben soha nem is voltak igazak?
Miért én lettem a másik?
Ki volt igazából a másik?
Néha, amikor néztél miközben alszom, érezted úgy, hogy ostobaságot csinálsz?
Miért bántottál?
Miért én?
Miért mi?
Ha rám gondolsz, érzel bűntudatod?
Húztál rovátkát az ágyad lábára, miután távoztam?
Ordítani tudnék és fogalmad sincs róla, hogy van nekem is egy titkom. Nem csak számon kérni akartalak, hanem ezt is elmondani neked. Aztán rájöttem, hogy miért mondanám el, ha te sem voltál képes az igazságra velem szemben? Eddig úgy gondoltam azért nem mondom el, mert félnél vagy talán féltenél. Most pedig azért nem mondom el, mert úgy gondolom, hogy az élet majd rendezni fogja a sorainkat. Nem csak annyit ártottál, amennyiről te tudsz, hanem sokkal többel. Ennyit árulok el csupán. Még előttem áll egy nagy csata, de amíg vívom, te fogsz az eszembe jutni. Ez fog majd engem erőssé tenni, ez fog nekem erőt adni, hogy végül én győzzek.
Győzni fogok!
Nélküled! “
Kép forrása: pexels.com
Amikor elolvastam a levelet a szívem szorult össze. Balázsra néztem, aki bátorítóan mosolyogott rám. Mások nem akarnak már hátra nézni csak előre, de vannak, akiknek szükséges még egy utolsó tett, amivel lezárhatnak mindent. Ez a nő ezt a levelet választotta, hogy megírja és rajtam keresztül juttatja el egy férfinak. Nagy szerelem volt, ami csúnya véget ért. Én tudom a nő titkát. Minden kapcsolat, ami véget szomorú, de ez már több mint tragikus.
Remélem a levél célba ér. Remélem, hogy a férfi, akinek a levél szól, magára ismer, de ha magára ismer, akkor vajon mi lesz? Megkeresi a nőt? Dühös lesz? Érez majd bűntudatot? Vajon hány férfi fog még magára ismerni a sorokban és kérni bocsánatot egy bizonyos nőtől?
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: