Te lettél a kivétel

Nézlek. Dolgozol. Én a kanapén ülök és rajzolok. Nem igazán tudok rajzolni, de leköt, megnyugtat. Aztán nézlek, és sok mindenben megvilágosodom. Sok kapcsolatom volt. Nem számtalan, de sok. Egyikben sem voltam igazán boldog, szabad, önmagam. Aztán, ahogyan figyelem a tekinteted, ahogyan dolgozol, ahogyan koncentrálsz, sok mindenben megvilágosodom. 

Te vagy egyetlen, akinek képes vagyok elfogadni a személyiségét úgy, ahogyan van. Nehéz a természeted, de semmit nem akarok változtatni rajtad. Egyáltalán nem könnyű veled. Sokszor kell türelmesnek legyek. Mástól soha semmilyen szín alatt nem tűrtem volna, hogy aggódjon, hogy a hajamat cirógassa, hogy mély érzelmeket szavakba öntsön. Tőled elfogadom, tőled jól esik. 
Én is nehéz természet vagyok. Szinte már néha úgy érzem, hogy kezelhetetlen, hogy jobb nekem a falaimon belül egyedül, mintsem, hogy alkalmazkodjak valakihez. 
Te aggódsz értem. Megszidsz a hedonista életmódom miatt, rosszallóan nézel, ha megbontom az energiaitalt. Miattad képes vagyok nem meggyújtani a sokadik cigimet. Morogva bár, de elteszem. Te meg mosolyogsz. Tudod, ha más szólt rám, akkor kiosztottam, elküldtem melegebb éghajlatra. Hagyjon engem békén! Neked szó nélkül teszem el és csak duzzogok magamba. 

Kép forrása: pexels.com

Tőled elfogadom, ha javasolsz valamit, nem bánom, ha nem egyezik a véleményünk. Veled szemben nem harcolok, nem kezdek bele egy vitába, nem akarom az igazamat érvényesíteni. Az egyetlen vagy, aki képes rám hatni, akit meghallgatok, akinek számít a véleménye. Tudod hány embernek okoztam fejfájást? Tudod hány embert bántottam én miattad? Azok a férfiak, akik az életembe megfordultak nem tudták, hogy veled versenyeznek, hogy te vagy a szint. Soha nem hagytam, hogy felérjenek hozzád. Gyorsan letörtem a szarvukat, gyorsan kiirtottam belőlük a szép szavakat, a kedves gesztusokat. Hideg voltam és kegyetlen. Elhitettem velük, hogy nekem nincs szükségem a pátyolgatásra, az odafigyelésre, hogy erős vagyok és egyedül is képes vagyok megbirkózni bármivel. Melletted összetörhetek, lezuhanhatok a földre. Tudod miért? 
Te tudod a legjobban, hogy mikor mire van nekem szükségem. Tudom, hogy féltesz, hogy aggódsz, hogy szeretsz, hogy mindig érdekel, hogy vagyok. Nem mondod ki, nem kérdezel. Leülsz mellém és nézel. Csendben ülsz és várod, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor megfoghatod a kezem és magadhoz húzhatsz. Én meg, mint egy kis védtelen állat húzóm meg magam melletted.  Nem érzem magam kiszolgáltatottnak, kevesebbnek, gyengének. Nem érzem azt, hogy szégyellnem kellene magam, mert gyenge vagyok és nem bírom tovább. Egyszerűen csak sírok, mert melletted merek sírni. 

Kép forrása: pexels.com

Te lettél a kivétel. Te vagy az, akinek mindent lehet, akit képes vagyok magam mellett elfogadni. Melletted szárnyalok, szabad vagyok és boldog. Nem kell elmondjam neked, mert tudod. Tudod mit jelent, ha nem szólok, ha kiabálok. Látod az arcom apró mimikáin, hogy éppen mikor mire gondolok. Nem kellenek szavak. Én is tudom, hogy mikor vagy fáradt, mikor nem hagy nyugodni egy gondolat, mikor vagy boldog, s mikor vagy tele aggodalommal. Neked sem kell szólni. Rád nézek és tudom. 
Tudtad, hogy mikor kell visszajönnöd. Tudtad, hogy most jött el az a pillanat, hogy megkeress, hogy beszéljünk. Tudtad, hogy már lehiggadtam, hogy képes vagyok a nyugodt beszélgetésre. Tudtad, hogy már nem foglak vádolni, hogy nem fogok kiabálni. Nem kellett senkit megkérdezz, egyszerűen érezted, hogy már megérettünk mindketten arra, hogy nyugodtan beszéljünk. 
Beszéltünk. Jó volt. Nevettünk, sírtunk, megbocsátottunk. Te elég erős lettél, hogy színt vallj én pedig elég erős lettem ahhoz, hogy szemet hunyjak a hibáid felett. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!