Szereti az őszt. Szereti a sárga leveleket, ahogy kellemesen hideg van és közben süt a nap. Ragyog az arca, a szemei, amikor kint vagyunk a parkban és hirtelen újra gyerek lesz. Néha elfelejtem, hogy milyen volt, amikor megismertem. Kicsi lány, akiből hirtelen nő lett.
Kézen fogva sétálunk a park faleveles ösvényein. Ő pedig mesél. Történetei gyorsan követik egymást, de én örömmel hallgatom. Valaki azt mondja, hogy nehéz őt követni, pedig hamar meg lehet tanulni. Figyelem. Ennyi a titka. Nem azt kell figyelni, hogy mit mond, hanem, hogy közben mit érez, mit gondol. Néha nevet, majd hirtelen a tóhoz szalad. Lassan, mosolyogva sétálok utána. Pár lépéssel állok meg mögötte és nézem. Ragyog. Az egész lénye ragyog és boldog. Sokszor hoztam már vele kapcsolatban döntéseket. Néha nagyon rosszakat. Hálás vagyok az életnek az esélyekért, amiket kaptam. Volt, amivel nem éltem, de az utolsót megragadtam. Erősen kapaszkodtam belé és nem engedtem el. Vasmarokkal szorítottam. Ő az eredménye. Kettőnk kapcsolata az ajándéka.
Kép forrása: pexels.com
Sokszor és sok mindent mondunk. A szavak nem is olyan lényegesek, mint a tettek. A szavak után cselekedetek vannak. Tetteink tükrözik valódi gondolatainkat. Én is mondtam sokszor és sok mindent, de mindig az ellenkezőjét tettem. Mondtam, hogy szeretem, hogy fontos nekem, hogy az életem egy fontos szereplője. A tetteimmel viszont elhagytam, fájdalmat okoztam, megütöttem. Nem csoda hát, hogy már sokszor nem bízott abban, amit mondok. Várta mit lépek, mit fogok tenni, hogy vajon újra hazudok e, vajon hol lehet a kés a kezemben elrejtve, amit a hátába döfök majd. Már nem fél, nem kérdőjelez meg. Biztonsággal fogja a kezem, követ az életben vakon, ahogyan mindig is tette.
Miért tértem vissza? Mindig azt vallottam, hogy bár szeretem és fontos, úgy gondoltam, hogy mégsem mellette fogom a boldogságot megtalálni. Nem hittem abban, hogy az élet őt szánja nekem életem főszereplőjének. Sok év kellett, hogy rájöjjek, tévedtem. A sok év alatt pedig számtalanszor döngöltem bele a földbe.
Miatta tudom csak, hogy mit jelent feltételek nélkül szeretni. Általa tanultam meg, hogy a görcsös elvárások csak gúzsba kötnek és korlátoznak. A pillanatokat meg kell élni, a lehetőségeket magunk mellett kell tartani, tudni kell megbocsájtani.
Kép forrása: pexels.com
Most itt állunk a tóparton. Ő a kacsákat nézi, én pedig őt. Közben pedig üzenetet fogalmazok meg mindenkinek, akik a szívük mélyén szeretnek valakit és mégsem mondják el neki. Üzenek, hogy tegyék meg! Nincs olyan harag, ami örökké tartana. Nincs olyan, hogy nem mondhatod el az igazat. Nincs olyan, hogy nem lehet újra kezdeni. Honnan tudjátok, hogy még haragszik? Honnan tudjátok, hogy ő mást érez, mást szeret? Miért nem léptek? Nem kerülhetitek el egymást, nem tagadhatjátok meg a múltat, ami csak a tiétek. A múltban volt egy rész, ami csak egy emberhez köt. Ne csak gondolatban szeressetek, hanem tettekkel is. Nekem a múltam lett a jelenem, a jövőm.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: