Pótólhatatlanok

Pótolhatatlan. Pótolható. Ez a két fogalom váltakozik a fejemben hetek óta. Gyermekkorom óta versenyt futok. Bennem lenne vagy belém nevelték a versenyszellemet, azt már nem tudom. Azt viszont igen, hogy mennyire kétségbeestem, ha felismerni látszott, hogy bizony pótolható vagyok. Az iskolában sorra remekeltem. Nem csoda, hiszen befolyásos családból jövök és nem hozhattam szégyent a családra. Nem fordulhatott elő az, hogy egy eseményen nem hoznak fel velem kapcsolatosan egy eredményt, amivel büszkélkedhettek. 

Anyám erős asszony és keményen nevelt. A léc pedig folyamatosan emelkedett, amit nekem meg kellett ugranom került, amibe került. Most itt állok, és nem tudom eldönteni, hogy az évek, amik elteltek és, amik ez alatt történtek vajon kudarcként írhatóak e le az életemben. Hiszen most is itt van bennem a kétely, hogy talán mégis csak pótolható vagyok. Magdi tud majd engem pótolni az életben. Ez pedig kegyetlenül fáj. Egykor ezzel próbáltam vigasztalni a háborgó lelkem, hogy meglesz nélkülem, hiszen majd jön helyettem más. 
Jöttek. Voltak férfiak az életében, de sorra adta ki az útjukat. Kegyetlen volt velük és nem ismert könyörületet. Nem bocsájtott meg, nem adott újabb esélyt, nem hallgatta meg a védőbeszédeteket. Egyszerűen odaállt az ajtóhoz, kinyitotta és intett, hogy az illető ezennel távozhat.  Ezzel szemben nekem minden bűnömet megbocsátotta, meghallgatta minden szavamat, adott újabb ás újabb esélyeket és az ajtót igyekezett előttem csukva tartani. 

Kép forrása: pexels.com

Mi van velem és a nőkkel az életemben? Kerestem mindig azt a pluszt, de nem azt, amit mindenki más. Kerestem azt a tüzet, ami vad, fékezhetetlen, ami a csendes hamu alatt lapul. Vártam, hogy a szürkeségből egyszer csak előtör valami igazán különleges. Minden nőt egy csomagként tekintettem, amiből egyszer csak felbukkan az, amire vágyom. Csalódott voltam, amikor rájöttem, ez nem fog megtörténni. A csomag annyi amennyi. Magdi évek múltán is képes volt újat mutatni. Ezerarcú tűz a szememben, ami tud kellemes meleget adni és mindent porig égetni. Kedves mosolya mögül bármikor előtört a vad. Az ártatlanság mögött ott bujkált az ördög.  Jól keverte az élet adta pakli kártyát. Blöffölni jól tud, hiszen tőlem tanulta. Jól játszik, de számára nem mindegy, hogy kivel. 
Talán valóban pótolhatatlanok vagyunk egymás életében. Ketten a másikban megtaláltuk azt, amit másokban keresünk. Együtt mégsem megy. Sehogyan sem megy. A barátságból hamar lesz háború. A legjobb mellett kihozzuk a legrosszabbat is egymásból. 

Kép forrása: pexels.com

Pótolhatatlanok. Ezek vagyunk mi egymás szemében. Az élet azért akarta, hogy találkozzunk, hogy tudjuk, igenis létezik a pótolhatatlan ember. Mindenki keresi azt a bizonyos egy embert az életében. Van, aki egy egész életet ad érte, mire megtalálja. S vagyunk mi, akik korán találkoztak, korán megtalálták és mégis elveszítik majd. Rövid időre kaptuk kölcsön egymást. Csak kölcsönbe, nem örökre. Ez egyre jobban látszik, egyre élesebb. Kölcsönbe kapni valakit, akiben megtalálsz mindent elviselhetetlen. Megpróbálod valahogy magad mellett tartani, szorosan fogni, s minden eszközzel leláncolni, de az élet, ha másképp akarja minden kötelet elvág. Te pedig maradsz egyedül kézen fogva az ürességgel és a tudattal, hogy létezik az az egy ember, de nem lehet a tiéd. A kölcsön idő ugyanis valószínűleg lejárt.  

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!