Karcolások

A lelkem mélyéről mesélek

Egyedül vagyok. Hosszú idő után végre megint egyedül vagyok. Most érzem csak igazán, hogy mennyire vágytam már erre. Önmagammal lenni és kicsit beszélgetni. Rendezni a gondolataimat, az érzéseimet, önmagamat. Nyílván megfordult már a fejedben, hogy miért is kezdtem bele ebbe az egészbe. Miért döntöttem úgy, hogy bár megmásítva a történetet, közben elrejtve az igazságot, mesélek. … Tovább »

Gyertyaláng

Csak ült ott az étkezőasztalnál. Üres volt a tekintete, mint akiből kiszállt az élet. A kezében lévő villa csak tologatta a tányérban lévő ételt. Meredt maga elé és nem szólt. Anyai szívem megkondult. A fiamat néztem, aki most a szokásosnál is csendesebb volt. Már a megérkezésekor éreztem, hogy valami nincs rendben, éreztem, hogy legbelül valami… Tovább »

Pótólhatatlanok

Pótolhatatlan. Pótolható. Ez a két fogalom váltakozik a fejemben hetek óta. Gyermekkorom óta versenyt futok. Bennem lenne vagy belém nevelték a versenyszellemet, azt már nem tudom. Azt viszont igen, hogy mennyire kétségbeestem, ha felismerni látszott, hogy bizony pótolható vagyok. Az iskolában sorra remekeltem. Nem csoda, hiszen befolyásos családból jövök és nem hozhattam szégyent a családra…. Tovább »

Nem tudom meddig maradok neked

Sokat elmélkedem azon, hogy vajon meddig maradunk meg egymásnak. Tudod, én ezt nem úgy értem, hogy kéz a kézben, egymás mellett. Azon tanakodom, hogy vajon kifakulunk e egymás életében. Vajon lesz e majd olyan idő, amikor már minden csak olyan halovány és nem olyan intenzív, mint most.  Sok év telt el és ebben bizony voltak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!