– Üdv néked drága Balázs!
Pontos vagy, mint mindig! Éppen jókor, amikor már nem háborog a lelkem. Már kezdtem félni, hogy elkésel, de nem. Ez megnyugtat engem. Úri ember ne is késsen főleg, ha egy nőhöz igyekszik.
Legyen 20? Adjam meg erre az esélyt? Várj, visszalapozom a naplómat és előbb megszámolom mennyit is adtam én már neked az évek során. Tudod, muszáj volt felírjam, mert fejszámolásban nem vagyok egy ász. Na, nézzük… egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét… Nahát, ez nem is olyan sok egy valódi birkához képest! Egész jó vagyok a szeren, nem gondolod?
Oh igen, a tréningezések! Valóban jók voltak, mert tökéletes kiképzést kaptam általad arra, hogy kiszúrjam a hazug, rosszindulatú embereket a környezetemben. Ennek következményeképpen sikeresen tudom azok számát csökkenteni, akik kárt tudnának tenni sebzett lelkemben. Ezért soha nem is lehetek elég hálás neked!
Te is férfi vagy a klasszikus hiba erre mutat. Klasszikusan nem adtál egyértelmű jeleket arra, hogy amúgy egy játékszer, egy pótlék vagy barát vagyok a te éltedben.
Kanyart akarsz? Legyen! Megadom a gyerek nap lehetőségét!
Mi voltam előbb barát vagy játékszer?
Kép forrása: pexels.com
– Nem szokásom késni tudod, hogy szeretem a pontosságot. Látom neked is van írásos memoárod. Legalább pontosan tudod, hogy miket vághatsz a fejemhez akár ÁBC vagy időrendi sorrendben. Ez tetszik, olyan Magdis. Viszont elutasítom a rágalmat, hogy tudatosan játékszernek használtalak volna. Soha nem voltál játékszer.
– Ugyan Balázs! Bármit és bármikor a fejedhez vágok, ha éppen úgy állok. Ok nékül nem támadok ezt te is tudod. Nem kell nekem sorrend. Nem rágalmaztalak, hanem kérdeztem. A válasszal pedig vitatkoznék. Minek mondanád te az elmúlt éveket a viselkedésed alapján? Neked nem tűnt fel a koreográfia? Pedig nagyon szembetűnő. Nálam gyönyörűen kirajzolódik a sorok között. Neked nem? Te nem szoktad visszalapozni a naplód? Érdemes lenne, ajánlom figyelmedbe. Nagyon tanulságos. Személyiségfejlődés szempontjából nem is olyan rossz.
– Fejlődnöm kellene?
– Vannak területek, amikre már ráférne nálad egy rendszer frissítés. De komolyan! Utálom ezt az egészet. Kettőnket, ha még mindig az a 15 éves csitri lennék, aki egykor voltam, most toporzékolva hisztiznék. Most viszont rezzenéstelen arccal, dühömet nyelve ülök itt és verem a klaviatúrát. Bárki, ha most látna, egy átlagos beszélgetésre gondolna. Kortyolom a boromat, egyik lábam felhúzva a széken és gépelek. A valóságot pedig csak én tudom. Éppen veled veszekszem. Dúlnak a viharok a világhálón, miközben a szobám a teljesség nyugalmát, egy átlagos estét tükrözi. Igen Balázs, a kimért higgadtságot, a látszat fentartását is tökélyre fejlesztettem te általad!
– Ha még most is az a 15 éves csitri lennél én nyugodtan, mosolyogva megvárnám, amíg befejezed a toporzékolást. Végig hallgatnám a szidalmadat, tűrném, hogy kiabálsz. Most viszont mélységesen szomorú vagyok, mert előttem van a kép. Látlak magam előtt. Kócos a hajad, csupán az íróasztalod sarkában világít a kedvenc, kopott lámpád. Néha feltekintesz a szemben lévő, falon díszelgő képekre, vagy kitekintesz az ablakon, mintha onnan erőt tudná meríteni. Veszel egy mély levegőt. Gépelsz, entert ütsz.
Nem tudok visszamenni az időben, hogy a hibáimat helyre hozzam. Nem tudom semmissé tenni a tetteimet. Nem tudom visszaforgatni a döntéseimet. Nem tudok a múlton változtatni, de a jövőn igen.
Kép forrása: pexels.com
– Mindig tudtad, hogy ahogy döntesz, az rossz! Miből gondolod, hogy ez most nem az?
– Tedd le a boros poharat és ne gyújtsd meg a 15. szál cigidet! Menj aludni kérlek, mert fáradt vagy! Elnyomott a bor, már biztos érzed a fejedben! Aludj jól kiskorú! Holnap beszélünk!
– Ezt még megiszom, mert már csak egy kicsi van a pohár alján! A cigit is elszívom, mert pont annyi van, ami a borhoz kell! Utálom, hogy tudod mit csinálok, pedig itt sem vagy! Már megint terelsz és ezt is utálom! Jó éjszakát!
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek