“Tudod nagyon elszánt dolog, amikor az ember megír egy történetet. Szereplőkkel, helyszínekkel, csavaros fordulatokkal, boldog bekezdésekkel, néha facsaróan szomorú végekkel. Bátor dolog, hogy kíván megmutatni egy történetet, amit az élet írt meg először két embernek. Naplókba, spirálos füzetekbe karcolom bele esténként kettőnk arcát.
Megírom, hogy felszabadítsam a lelkem, megírom, hogy maradjon valami utánunk. Néha meg kell álljak, hogy kinézzek az ablakon, tudatosítva, hogy ezek már csupán emlékek. Most van a jelen, a lapokon sorokba zárva az elmúlt idő. Én nem tudtam sohasem, hogy velünk mi lesz. Sokféleképpen álmodtam meg a sztorit, de soha nem úgy alakult, ahogyan a fejemben megszülettek a képek. Ehhez kellettél te és kellettem én. Kettőnk személyisége, döntései, kimondott szavai, megcselekedett tettei raktak hozzá, vettek el vagy formálták át a megálmodott jeleneteket. Görnyedek ismét a füzet felett. Érzem, ahogy sajog az ujjam, szúr a csuklóm és fáj a szemem. Mindig éjjel írok, mert a nap végére vagyok igazán képes arra, hogy összeszedjem magam és leüljek írni.
Te is írsz, tudom. Te is görnyedsz a füzeteid felett, a te ujjad is sajog, a te csuklód is szúr és te is érzed, ahogy égnek a szemeid. Te is kitekintesz ablakon, hogy emlékeztesd magad, hogy most a jelenben vagy. Távol vagyunk egymástól. Mindketten külön szobában írjuk a memoárokat. Olyan furcsa ez a tudat. Amikor írok, akkor érzem az illatokat, a bőrömön az időjárást. Újra élem a félelmeket, görcsbe rándul a gyomrom és fojtogat a sírás. Nevetek a vicces pillanatoknál. Nem vagyok biztos abban, hogy lesz valaha bátorságom ahhoz, hogy megmutassam eme féltett kincsemet neked.”
Kép forrása: pexels.com
– Nem gondolod, hogy már késő van? – Zoli állt a hátam mögött. a bátyám féltő tekintettel nézett rám. Nem tudtam mennyi az idő.
– Nem vagyok már 10 éves, hogy berobogj pótapaként és ágyba parancsolj!
Vigyorogva csuktam be a füzetet és álltam fel nyújtózva az asztaltól. Tudom, hogy gyűrött volt az arcom, de bíztam benne, hogy a mosoly eltakarja a gyűrődések nagy részét.
Kivonultunk a verandára. Várt egy üveg bor és egy doboz cigi. Anyáék nem tartózkodtak otthon. Régen volt már, hogy így ketten legyünk.
– Miért ragaszkodsz ennyire Balázshoz? Tudom, senki nem meri neked ilyen nyíltan szegezni a kérdést, de engem érdekel. Mi van Balázsban, ami más férfiban nem lehet?
– Te is ragaszkodsz Zselykéhez! Miért? Zselyke zsenge korodban lépett be az életedbe. Ő vele élted meg az első csalódást, vele érezted először azt a bizonyos bizalmat, amit már oly nehezen szavazunk meg másoknak. Van benne valami különösen jó melegség, valami ősi elemi kapocs, ami miatt nem tudsz tőle végleg elszakadni. Balázs nekem pontosan ilyen. Ő általa tudtam először nyíltan beszélni a fejemben kavargó gondolatokról, mertem őszinte lenni mellette, lehettem vad és olykor csendes. Elengedhettem magam úgy igazán. Soha nem kellett megjátszanom magam…
– Miről írsz annyira?
– Neki írok róla és rólam. Tudod, ezzel nem csak megőrzöm a pillanatokat, hanem egy görbe tükröt is tartok magam elé. Balázsnak nem lett volna szabad kettőnél többször bizalmat szavazzak, de mégis megkapta újra és újra. Minden felbukkanásánál ugyanaz a naiv kis 15 éves leszek pár percre. Elfelejtek mindent és érzem, ahogy gyengül a lábam és hirtelen védtelen leszek. Olyan érzésem van, mintha csak ő ismerné a hozzám vezető utat, csak ő tud megvédeni.
Kép forrása: pexels.com
Rendületlenül írom majd a sorokat. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy a bizonyos kapocs, amiről álmodnak igenis létezik. Jön mindenki életébe egy ember, akit soha nem fog tudni igazán elengedni. Fájdalmasak lesznek az emlékek és valahol mélyen legbelül érezni fogjuk, hogy valami végleg összetört bennünk. Akárhányszor fogjuk újra lejátszani a múltat, rájövünk, hogy újra minden rossz döntést meghoznánk. Különleges helyet foglal egy ilyen ember az életünkben.
Ő lesz a kivételes. Nekem Balázs a kivételes, a különleges.
Balázs neked írok rólad, rólunk, az utókornak… Köszönök mindent!
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: