Magduskám

A lányom. Mikor megszületett meleg nyári nap volt. 3 évnyi küzdelem után, 26 évesen a második gyermekemként tarthattam a karomban. Picike volt és nagyon nyugodt. Alig sírt. A bátyja Zoltán, már nagyon várta. Repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy kislány született. Az ő kishúga. 
Mindig vigyázta, óvta, féltette. Mi is a Sándorral. Magdi olyan csendes gyerek volt. Az óvodában egy hangját sem hallották soha. Kissé megijedtünk. Zoli mindig beszélt, mindig volt valami fontos közölni valója. Magdiból pedig úgy kellett kihúzni a szavakat. Értelmes, sokat tudó volt a tekintete. Csendes bölcs. Így jellemezte a nagyapja annak idején, amikor ránézett. 

Az iskolai évek alatt kezdünk talán megnyugodni az apjával, amikor először kezdett el mesélni. Na, persze nem hosszú ódákat zengett, csak tömören és lényegre törően mesélte el nekünk, hogy aznap kivel játszott. Sokkal nyugodtabb lettem, amikor két kislány neve minden nap elhangzott. Sára és Barbi. 
Jó tanuló volt, szorgalmas. Mindig erre tanítottuk őket, hogy a tudást, amit megszereznek, senki nem veheti el tőlük és sokra mehetnek majd vele az életben. Én és Sándor gyári munkások voltunk és vagyunk mind a mai napig. Nem akartuk, hogy a gyerekeinknek is ilyen élet jusson. Jobbat szerettünk volna nekik. A bátyja talpra esett volt. Mindenben részt vett. Focizott, sakkozott, iskolai versenyeken vett részt. 
Magdi pedig minden egyes délutánt a könyvtárban vagy a könyvtárból kikölcsönzött könyvekkel töltött. Sára és Barbi. Feléjük nyitotta meg egyedül titokzatos kis világát. Nehezen szavazott bizalmat az embereknek, sokszor még nekünk is.

Kép forrása: pexels.com

 A kamaszkor engedett nekünk betekintést abba a zárt világba, amitől születésétől fogva élt. Hihetetlen rálátása volt mindig is az életre. Hamar kineszelte, ha valaki hazug, alattomos, rossz ember. Ezt onnan lehetett tudni, amikor csendesen megjegyezte, ha társaságban voltunk, hogy neki az illető nem szimpatikus. Ritka volt az ilyen. Hamar megszerette, megkedvelte az embereket. Nyitott volt, beszédesebb lett, de a felszínen csupán annyi volt, amennyit ő láttattni engedett. Képes volt elhitetetni az emberekkel, hogy ő nagyon nyitott, de mi tudtuk, hogy belül sokkal több rejtőzik benne. 
Szerették a tanárai, a barátai, a testvére haverjaival is jól kijött. Sára és Barbi voltak a fő bizalmasai. Legféltettebb titkait csak ők tudhatták. Féltem, hogy én kimaradtam az első, bimbózó szerelemből, mert vagy nem mondta el nekem, vagy csak a lányoknak szólt róla. Pedig még baba korában ábrándoztam arról, hogy milyen lesz majd, amikor az óvodából szerelmesen ér haza. 

Kép forrása: pexels.com

Most kell ráébredjek, hogy nem maradtam le semmiről.  Csupán a döbbenet ül mellettem, mert az én édes, csendes kislányom egy tomboló hurrikánra hasonlít. Szabados megfogalmazásai, amiket már-már átgondolatlanul mond ki, a hirtelen felcsattanó természetével, teljesen megdöbbent. Határozott lett, igazi vagány, ahogy a testvére mondja. Számomra kissé kifordult önmagából és ennek már jó sok éve. Jött valaki, akit csendben hordoz a szívében. Betoppant hozzá és azonnal rájött, hogy Magduskában sokkal több lakozik, mint amit a külvilág felé közvetít. Ez a valaki óvatosan, nagy bátorsággal kezdte ki zárt világának falait, s költözött be az életébe. Jött és ment néha, ami megviselte lányomat. Hiszen úgy érezte, hogy élete munkáját ezzel megbecstelenítették. Mindenét feltárta és visszaéltek vele, mégis ennek az embernek szavazta meg a legnagyobb bizalmat. Ez az ember nem más, mint Balázs. Ő lett az a személy, akinek a lányom képes újra és újra bizalmat adni, megbocsátani, s ő neki engedi teljes mivoltát látni. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!