Farkas buli

Kora őszi délután volt. Csendes helyett választottam kettőnknek. A belváros egyik kávézó negyedében üldögéltem egy asztalnál. Izgatottan várakoztam, pedig nem ez volt az első ilyen találkozásunk. Utoljára Gáborral ültem itt, aki már nagyon távol jár tőlem. Úgy tűnik szeretem ugyanott meghozni a nehéz döntéseimet. Késett. Végül megjelent. Lassan sétált a macskaköves úton a kávézó felé haladva. Halkan köszönt, zavarban volt. A pincértől is gyorsan rendelt, végül a kabát zsebéből előhúzta a cigarettáját és rágyújtott. 

– Életemben először látlak téged zavarban. Meg vagyok lepve, mivel nem ez az első, hogy hosszú időre elköszönünk egymástól. – kaján mosolyt ejtettem felé, s lassan kavargattam a kávémat. 

– Érzem, hogy ennek a találkozásnak tétje van. Más vagy. Most vagy soha. Megírtam, hogy mit szeretnék nem? Te pedig tőmondatokban feleltél. Máskor mindig dől belőled a szó, a düh, a csalódottság… Megijesztesz. Érzem, hogy most megváltoztak a dolgok köztünk. 

Késő este jött az üzenet. A fürdőszobába lopóztam, hogy a mellettem alvó férfit ne verjem fel. A kád szélén ülve olvastam el a hosszas levelet. Minden sorából ordított a kétségbeesés, a reménytelenség, a szomorúság. Évek óta először éreztem magam távol érzelmileg ettől az egésztől. Nem éreztem, hogy meghatódtam volna, inkább csak elhúztam a szám. Ez azért lehet, mert már megszoktam a felém tanúsított bánásmódot. Már nem érintett meg. 

Kép forrása: pexels.com

– Ez egy őrület Balázs! Miközben köztünk dúltak a háborúk nem vettük észre, hogy elrohant mellettünk egy évtized. Családos embereknek kellene már, hogy legyünk, máshol kellene már tartanunk. Olyan, mintha megragadtunk volna a kamaszkorunkban. Találkozgatunk, szerelmesek leszünk emberekbe, de még mindig egymás életének központjában állunk. Nem tudunk pontot tenni a kettőnk kapcsolatának végére, de egy kibaszott vessző se megy, csak a pont, pont, pont. 

– Én is egy őrületnek érzem ezt és valóban, észre se vettem, hogy már eltelt 10 év. Veled mintha megállt volna az idő. Pedig, ha rád nézek egy gyönyörű felnőtt nőt látok és, ha reggel a tükörbe nézek, egy markáns férfi tekint vissza rám. Messze van már a kezdet. Tudod… arra gondoltam, hogy talán okkal találkoztunk annak idején. Az élet talicskán is utánad tolja azt az embert, akire szükséged van. 

Rémülten tekintettem rá. Az utolsó mondata csak úgy zengett a fejemben. Soha, de soha nem került témaként terítékre köztünk, amit ez a mondat sugallni akart nekem. Én úgy gondoltam, hogy mindezt lezártuk  és Balázsban csupán utolsó szalmaszálként jelent meg ez a lehetőség, hogy végleg mellettem maradjon. Bár a közös barátaink gyakran hangoztatták, hogy oka van, amiért az emberek nem maradnak meg mellettünk, hogy valahogy minket mindig összesodor az élet, de a szerelem lehetőségét mindig elhessegettem, mert azt nem tudtam elképzelni. 

– Emlékszem, amikor szakítottunk. A korkülönbség sokat nyomott a latba, de azzal támasztottad alá a döntésedet, hogy nem hiányzom neked, nem úgy tekintesz rám, ahogyan kellene. Én elfogadtam, mivel józanésszel átgondolva, én is összekeverhettem magamban érzelmeket. Most pedig mégis azt mondod, hogy  padon ülve, rosszul döntöttél? 

Kép forrása: pexels.com

– Flóra mellett sok mindent átértékeltem és bevallom összehasonlításokat is tettem. Melletted nagyon szabad vagyok, önmagam lehetek, és nem kell egy ostoba, olcsó szerepet játsszak a családom és a társadalom kedvéért. Úgy fogadtál el, ahogyan vagyok és soha nem kérted tőlem azt, hogy legyek más. Igyekeztél türelmesnek lenni, megérteni, hogy miképpen működök én és ehhez igazodni. Persze ez nem tisztességes veled szemben, mert neked változnod kellett, míg én maradhattam az, aki vagyok! 

– Félek, hogy most valóban rosszul döntenél. Nem hiszem, hogy én az a nő vagyok, akiben életed társát megtalálod. Jól ismersz ez igaz, de fogalmad sincs, hogy ma már hogyan működök egy párkapcsolatban. Félek, hogy veled szemben még magasabb falakat húznék, mert másképp lenne ez az egész. Más a barátság és más a szerelem. Tudod jól, hogy mire vágyom, hogy mik az elvárásaim…. Képes lennél te, ezzel iramot tartani? A tempóm gyors és nem tűröm a lemaradást. 

Nem adtam meg neki a válasz lehetőségét. Utoljára csak annyit kértem tőle, hogy higgadjon le és gondolja át. Nem akarom, hogy elhamarkodott döntést hozzon, vagy csak csupán azért fogja a kezem, mert már túl sokat hallottuk az eltitkolt érzelmeinkről szóló dajkameséket. Összezavarodottan sétáltam haza. A fél órás útból egy óra lett, mert nyugodt arckifejezéssel kellett haza érjek. Nem láthatták rajtam, hogy meginogtam. Már éppen a zárba helyeztem volna a kulcsot, amikor jött az sms: 

” Szia! Te vagy az a kiskorú? Sokat meséltek rólad…. Mit szólnál egy Farkas bulihoz?”

Ez volt annak idején az első üzenet, amit kaptam tőle és most újra a kijelzőmön olvastam. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!