Forró nyári nap volt a mai. Hónapok teltek el az utolsó beszélgetésünk óta. Pontosabban fél év. A barátaimmal találkoztam. Kellemesen fújt egy kis szellő. A város pezsgett. Érezni lehetett a nyár élet érzését, hogy mindenki szabad, boldog, élvezik az év meleg időszakát. Csak egy pillanatra fordultam hátra. Hirtelen már nem is éreztem a nyár melegét…. Tovább »

Marni tudnám magam. Egy megvadult állat lettem. Türelmetlen vagyok, feszült. Úgy érzem, hogy nincs helyem a világban vagy, ha van is, akkor nem találom. Éjszakákat töltök ébren. Nem alszom. Képzelődök. Reggelente még várom, hogy fogadjon az üzenete, esténként pedig azt képzelem, mintha csörögne a telefonom. Hosszú ideje már semmi. Leszokok lassan a képzelődésekről is.  “Mi… Tovább »

Nem tudok mit kezdeni magammal. A könyves polcomat rakosgatom. Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke. Hercegnők, akiknek cudar sors jutott, de megérkezett a daliás herceg és minden szép lett. Csodás menyegző, életre szóló boldogság. Nagyot sóhajtva poroltam le és tettem őket a helyükre. Mindig arra törekszünk, hogy olyan olvasmányt vegyünk a kezünkbe, ami bár az elején döcögősen, érdekesen indul,… Tovább »

Mesélünk. Éveink apró momentumait zárjuk a sorokba, szavakba. Elmondjuk a rosszat, a mélyet, a jót, a csúcsot. Nevetünk, sírunk, összeborulunk és szétválunk. Akárhogy akarjuk elmesélni, a végén a pont előtti utolsó mondat sose sikerül vidámra. Minden mese kap egy boldog véget, de miénknek sehogy sem akar összejönni.  Éjszakákat töltünk ébren merengve. Ő elmondja, de én… Tovább »