Éjfélkor szólalt meg a csengő. Ébren voltam. Nem vártam vendéget. Ott állt nyúzott arccal, gyötört tekintettel, mintha fogyott is volna. Némán álltam el az útból jelezve, hogy beengedem. Otthonosan mozgott nálam. Körbe nézett, hogy változott e valami. A kanapémon lepődött meg, hogy azon van megágyazva és nem a hálóban.
– Kényelmesebb nekem most itt. – feleltem néma kérdő tekintetére.
Nem kellett kérdeznem, hogy miért jött, miért erre hozta a lába. Vártam már, bár sosem vagyok felkészülve az érkezéseire. Levette a pólóját és a szekrényhez lépett. Rutinosan vette ki az egyik tréning nadrágját, amibe átöltözött, majd végig nyúlt a kanapén ott, ahol mindig aludni szokott. Mellé ültem.
– Érezd magad otthon nyugodtan. Meg se kérdezd, hogy nem e várok esetleg valakit. Éhes nem vagy? Bort? Cigarettát?
– Édes, amikor ilyen szarkasztikus vagy. Köszönöm otthon érzem magam. Nem vagyok éhes, nincs étvágyam. Nem hiszem, hogy a zilált elmémnek borra van szüksége, viszont a cigarettát elfogadom.
Kép forrása: pexels.com
Hoztam a hamutartót és a cigarettáinkat. Rágyújtottunk. Sokáig volt csend. Tudtuk, hogy kinek mi jár a fejében. Feküdt, fújta a füstöt és bámulta a plafont. Éreztem a zsigereimben az érzéseit. Nem igazán akartam rákérdezni. Türelmesen vártam, hogy folytassa.
– Érzem az illatát a takaródon, a párnán. A fogason ott egy vékony pulóver, egy papucs az előszobában. Fura. Régóta ismerlek, de mindig meglepett, ha volt valakid. Nem voltak sokan. Te nagyon megválogatod, hogy kit engedsz be az életedbe még akkor is, ha érzelmileg ki vagy éhezve. Ezek szerint most akadt valaki, aki érdemes arra, hogy a kezedet fogja. Fogalma sincs arról, hogy mennyit mérlegeltél, osztottál és szoroztál fejben, hogy bele vágj e. Pro és kontra érvek pörögtek a fejedben.
– Tökéletes porcelán baba szépíti az oldalad. Ártatlan kék tekintetek néznek fel rád szerelmesen. Apró, finom női kezek szorítják a tiedet. Finom, művelt, pontosan olyan, akivel az álom családi életet fogod majd élni. Lesznek majd gyerekek, kutya, macska és ti ketten. Kerek egész, amiről mindenki álmodik. Nekem valószínűleg más jut. Nem rózsaszín lufi, hanem kék. Én nem vagyok porcelán, nem kék a szemem, nem finom a kezem. Nem vagyok művelt és egy egyszerű családból jövök. Nekem zöld kerítésem lesz, kacskaringósan lenyírt fűvel, egy gyerekkel és egy férfival, aki pontosan ugyanolyan egyszerű családból jön. Ez egy négyszög lesz nem kerek. Nekem pedig pont tökéletes.
Rávilágítottam a kettőnk közötti különbségre, amiről soha nem beszéltünk. Ellentétek vagyunk, mégis szorosan összekapcsolódunk. Neki kerek lesz az élete, nekem pedig négyszög. Mély levegőt vett. A plafonról levette a szemeit, majd rám nézett. A lelkemig fúródott a tekintete.
– Mi van, ha én is a négyszögre vágyom és nem a kerekre? Mi van, ha a kerektől megőrülök? Túl tökéletes, formás. Nincs benne apró sarok, ami rejthet magában valamit. Kiszámítható és nincs benne kihívás. Nem mindig jó a kiszámíthatóság. Kellenek a meglepetések, a beláthatatlan részletek, amik után kutatni kell.
– Akkor gurítsd arrább a kerek csodát és kutass egy négyszög után! Nem muszáj leragadnod valami mellett holmi elvárások miatt. Viszont a te életedben a négyszög nem elfogadott, háborút, összetűzést von maga után. Te pedig nem vagy valami nagy harcos. Hamar feladod. Megfutamodsz. Könnyebb a kijáratot választanod.
Kép forrása: pexels.com
– Megkértem a kezét…
– A jegygyűrű tud gurulni?
– Ha nagyon akarom, tud!
Mosolygott. Én is. A jegygyűrű tud gurulni.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: