Már 1 éve mindennek. 1 éve fogom a kezét, ápolom a lelkét, dobbantom meg a szívét. Tökéletes boldogság, nyugalom lehetne, ha nem tudnám, hogy ki az első és ki az utolsó gondolata reggel és este. Gondolnak egymásra, belül marják magukat és szenvednek. Nem tudom, hogy ő hogyan élheti a napjait, de számára is telik az idő, akárcsak Balázsnak.
Ez a nyár mást hozott magával valami egészen nagyszerűt, tisztát és felhőtlen boldogságot. Csodálatos kellemes nyaralás egy kis tóparti házban, aminek teraszáról csak egy lépés a meleg vizű tó. Friss levegő és csend. Elbújva a világ elől.
Csendes este volt. Romantikus, gyertyafényes. Magukkal ragadtak az érzések. Tökéletes pillanat volt. Kis fekete dobozka rejtette magában az életre szóló szerelmet, társat.
– Tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt 1 év a sok szép mellett hozott magával viszontagságokat. Boldog vagyok, hogy mi ketten kiálltuk a próbákat. Szeretnék még sok ilyen estét, sok együtt töltött pillanatot és közös harcot, ami kettőnket összekovácsol majd. Flóra, elkísérnél engem egy életen át?
A lélegzetem is elállt. Könnybe lábadt a szemem, de nem csak a boldogságtól. Bár ez egy nagyon várt pillanat minden lány életében, én mégis éreztem, hogy a fekete felhők is velünk vannak. Magdira gondoltam. Én kísérem majd el Balázst, de tudom, hogy lesznek dolgok, érzések, amiket én soha nem adhatok meg neki.
– Balázs…én.. szóhoz sem jutok. Igen! Igen! Igen!
Kép forrása: pexels.com
…..
Flóra már mélyen alszik. Mosolyogva álmodik. Nagyszerű este volt ez a mai, amibe az én szívem úgy érzem, hogy beleszakadt. Vérzek mélyen legbelül. Sok viszontagság egyetlen ember miatt. Nem tudom, hol jár, hogy merre lehet, hogy mi van vele. Boldog e vagy magányos. Egyedül van, vagy van, aki vigyázzon rá.
Én itt vagyok. Távol a város minden zajától, az életem minden részletétől. A gyűrűt nagy gonddal választottam ki. Szerettem volna, ha mélyen tükrözi az érzéseimet, a szándékom komolyságát és a hálát, amiért Flóra olyan méltósággal viseli a múltam sötét foltját.
Tökéletes nő arra, hogy egy életet leéljek vele. Egy olyan életet, amire mindig is szántak. Gyönyörű, bájos feleség, fehérre meszelt kerítés a takaros családi ház előtt, amit egy nagy és kedves bundás kutya őriz. A kert gyepje tökéletes és szemet kápráztatóan zöld és precízen méretre vágott. Boldog család, boldog élet. Persze nekünk is lesz egy titkunk. Ő is tudja és én is, csak majd soha nem beszélünk róla. Nem beszélünk arról, hogy nekem valami mindig hiányozni fog az életemből. Űr fog tátongani, amit majd próbálok betölteni, de soha nem fog sikerülni.
….
Kép forrása: pexels.com
2024. június. 3
Már több mint 1 éve, hogy semmit nem tudok rólad. Fél éve belépett valaki az életembe. Nem tud rólad. Mélyen hallgatok. Játszom a szerepem és néma vagyok. Szenvedek. Reggelente rád gondolok, este veled álmodom. Elrejtettem az emlékeket. Poros láda őriz kettőnket lelakatolva. Nem beszélhetek, mert nem akarok jelenetet.
Hol vagy? Mit csinálsz? Most először érzem azt, hogy minden út lezárult hozzád. Új útra léptem. Fogják a kezem, biztonságban vagyok. Szeretem. Boldog vagyok. Közös jövőt tervezgetek, közös álmokat valósítok meg. A falaimat lentebb engedtem, a szívemet valamennyire kitártam.
Erős karok, hevesen dobogó szív. Mély barna tekintet, gyengéd kezek, melyek szorosan tartanak. Mosoly gödröcskékkel. Duruzsoló mély hang. Határozott fellépés.
Balázs, bemutatom neked Krisztiánt. Ő lesz az, aki elől titkollak. Ő lesz az, akivel elhitetem, hogy átlagos a múltam. Ő lesz az, aki nem tudja majd, hogy van egy hely, ami soha nem lesz az övé.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: