Mikor beléptem az ajtón a jól ismert illat fogadott. Ez csak a mi házunkra jellemző. Az otthon illata. Anyám egy ízig-vérig nő, akinek van tartása, de közben nagyon gyengéd, megértő és szeretett teljes.
Ültem a pultnál és figyeltem, ahogy készíti az ebédet, süti a süteményt, főzi a kávét. Mosolyogva figyeltem. Mindig megnyugszom mellette. Szeretek beszélgetni vele, mert nagyon okos és mindig óva int.
– Igazán bájos ez a Flóra. Végre megtaláltad azt a nőt, aki hozzád illik. Finom lélek és jó nevelést kapott. Nagyon okos, értelmes. Kellemes társaság. – s közben kitöltötte nekem a kávét.
– Igen az. Engem is nagyon elbűvölt. Jól érzem magam vele és szeretem. Szerintem is remekül sikerült az a múltkori találkozás.
Kép forrása: pexels.com
Anyám mindig arra vágyott, hogy egy már majdnem arisztokrata lányt viszek haza. Jó, nem a nemesi cím és a pénz számít, hanem hogy művelt legyen, nyugodt természet és tudjon vele sok témában beszélgetni.
Végig gondoltam már párszor, hogy mi lett volna, ha Magdit mutatom be nekik. Magdi más. Vad, szókimondó, vagány csaj. Viszont a megfelelő ember belőle is ki tudja hozni a finom lelket. Választékos a szókincse, amivel teljesen le tud venni bárkit a lábáról.
– Viszont volt egy kisebb fura pillant. Azt hitted, hogy Alinát látod?
Alina. Ugyan, ő már történelem. Anyámnak soha nem beszéltem Magdiról. Talán futólag említettem, amikor vele a régi időkben összejöttem. Úgy tűnik, hogy feledésbe merült és anyám csak is Alinát tudja, mint múltbéli szerelmet, nőt. Hogyan is mondhatnám el neki az elmúlt éveimet, hogy a lány, akit jelenleg istenít, soha nem léphet egy bizonyos nő helyébe, hiába nincs és nem is volt szerelem. Fura lélek vagyok. Kötődök valakihez, akibe nem vagyok szerelmes. Mégis olyan kitüntetett címet visel nálam, mint az első, mindent elsöprő nagy szerelem. Van már egy nő az életemben, akit soha nem fogok és nem is akarok elfelejteni, akihez mindig visszavisz majd egy út. Nekem ő hozzá mindig lesz közöm.
– Nem. Ő már nem lakik a városban. Mást láttam… Egy régi ismerőst. Semmi komoly édesanya.
– Édesanya. Mindig ezt mondod, amikor valamit gyorsan le akarsz zárni és nem akarsz beszélni róla. Legyen, akkor beszélek én. Tudom, hogy van egy démonod, akit nem vagy képes elűzni. Talán nem is akarsz. Azért jól gondold meg, hogy érdemes e egy démont a kebleden tartani. Sokat árthat neked még akkor is, ha sok jó fűz hozzá. A démonok nem hűségesek.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Meglepett. Kerek szemekkel bámultam rá és nem akartam elhinni, hogy tud a titkomról. Nem tudom mióta és nem is számít, de a jelző, amit használt nagyon fájt. Anyám nem tudta a teljes igazságot, így jobbnak láttam, ha felvilágosítom.
– Ő nem démon. Soha nem ártott nekem. Én voltam az, anya, aki őt bántotta. Én vagyok inkább a démon vagy maga az ördög. Én vagyok az, akitől neki nehéz megszabadulnia, mert mindig visszatérek. Igazad van, a démonok nem hűségesek, mert én sem vagyok az. Sétálgatok az életében és nem vagyok képes hosszú távú maradásra. Szerintem is fontolgatja magában, hogy érdemes e a keblén tartania, hiszen annyit ártottam már neki az évek során. Mégis küzd. Talán egy démont is lehet szeretni, ha képes valaki látni benne a jót.
Anyám is meglepetten nézett rám. Leült. Nézett. Láttam a szemeiben, hogy le van döbbenve. Nem erre a válaszra számított. Hideg zuhanyt kapott. Csendesen ittuk a kávénkat. Óva akart inteni, miközben akitől félt, jobb, ha őt félti tőlem. A szemében én egy ártatlan kisfiú vagyok, aki csak a szépet és a jót adja, hiszen erre tanított.
– Én azt gondolom, hogy jó nevelést kaptál. Mindig arra tanítottalak, hogy légy tisztelettudó, óvd a gyengébbet és szeress mindig nagyon. Az én fiam nem lehet gonosz. Nem tudom, hogy vagy képes ilyet nyilatkozni önmagadról és miért kötődsz egy nőhöz, akivel soha nem lesz közös jövőd.
Kép forrása: pexels.com
– Nekem ő a múltam, a jelenem, a jövőm. Ő lesz mindig az az ember, aki az origót jelenti a számomra. Fontos dolgokra tanított és képes volt megmutatni nekem, hogy bár kevés szépben volt része mellettem, ő mégis látta bennem a jót. Nem hagyta, hogy az önutálatom eluralkodjon rajtam. Bíztatott, vitt előre, támogatott, pedig ezer sebből vérzik miattam. A leendő menyed soha nem lesz erre képes. Én viszont leélek majd vele egy életet, miközben másnak már neki adtam azt, amit a gyerekeim anyjának, a feleségemnek kellett volna. Nem adok más választást, minthogy elfogadja és némán tűri. Flóra pedig éppen ezt teszi.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek