Vannak pillanatok, amikről azt gondoljuk, hogy csak képzelődés. Nincs ilyen és soha nem is lesz. Pontosan én is így voltam egy bizonyos pillanattal, hogy lehetetlen, hogy bármikor bekövetkezzen. Az nem lehet. Nincs rá mód, sem lehetőség és elképzelni sem tudom.
Most viszont a pillanat eljött és nem igazán tudom eldönteni, hogy milyen érzések kavarognak bennem.
Az ajtót kinyitva éreztem, ahogy lever a víz, a meglepődés teljes mellszélességgel ül ki az arcomra, a hang pedig nem tud kijönni a torkomon. Ott állt előttem, teljes valóságban a megtestesült ártatlanság és nyugalom. Hamar kijózanodtam. Az érzelmek hamar változtak. Félteni kezdtem. Önmagamtól. A puszta létemmel képes lennék megrontani ezt az ártatlan teremtést. Már majdnem kézzel foghatóan érződik a köztünk lévő ellentét.
Az asztal két oldalán ültünk. A nem rég főtt tea már teljesen kihűlt én pedig az üres bögrémmel játszottam.
– Miért jöttél ide? – kérdeztem hidegen és határozottan. Nem láttam okát, hogy kedves legyek vele.
– Sok a kérdés a fejemben. Gyászolok. Össze vagyok zavarodva és tőle nem kapok válaszokat.
Szomorú volt a tekintete. Tényleg gyászolt. Tudtam, hogy milyen Balázzsal, hogy minél jobban faggatja valaki, ő annál jobban bezárkózik. Flóra sápadt volt, vörösek voltak a szemei. Nem rég sírhatott vagy túl sokat sírt az elmúlt napokban. Fogalma sem volt róla, hogy a rózsaszín felhők, majd hamar elúsznak. Az ördög mellett nem lehetsz sokáig boldog, ha nem tudod a pokol szabályait. Belesétált egy férfi karjaiba, egy olyan kapcsolatba, ami az idő előre haladásával nem lesz könnyebb, csak nehezebb. Nem tudta mire vállalkozik.
Kép forrása: pexels.com
– Nem hiszem, hogy az én tisztem válaszolni a kérdésekre. Neked nem én rám van szükséged. Egy segélykiáltás vagyok inkább, de az is gyenge. Eleget magyarázkodtam és elég választ adtam már az elmúlt években kettőnk miatt. Lezártam. Flóra, neked fogalmad sincs arról, hogy kinek a kezét fogod, hogy ki mellett hajtod álomra a fejed. Igen, Balázs nagyszerű férfi. Az a típus, akiért bomlanak a nők, ha kicsit megnyílik. Képes megszédíteni, de hamar jön a hidegzuhany, a jeges valóság. Akkor tudni kell dönteni, megszoksz vagy megszöksz?
Tudom mit élt át. Hiszen, amikor megismertem sok évvel ezelőtt ugyanazt éreztem, mint ő. Nagy fellángolás volt, ami gyorsan kialudt és valami más lépett helyébe. Addig viszont én is a felhők között úsztam. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a nyugalmat, a biztonságot, az erőt. Ehelyett jött a valóság a maga kegyetlen reális képével. A nyugalmat felváltotta a bizonytalanság, a biztonságot a félelem, az erőt a gyengeség. Az ígéretek szépek voltak, de múlékonyak. Nem tartottak sokáig.
– Szeretem őt és szeretni is fogom. Ki akarok mellette tartani, elfogadni őt teljes valójában. Szüksége van a szeretetre, a gyengédségre, a törődésre. Megérdemli. Meg akarom neki adni mindazt, amire vágyik. Egy dolgot soha nem tudok neki majd megadni, a szövetségemet, a teljes lelkemet, mert bár ezüst tálcán kínálnám, nem fogadná el. Minden a tiéd, ami nekem járna, ami az enyém lehetett volna. Hamarabb jöttél és te kaptad meg. Neked adta, mert te voltál rá méltó. Tudom, hogy mindegy mit teszek, én mindig egy szinttel lentebb leszek. Erős leszek és kibírom.
Kép forrása: pexels.com
– Ne vágyj arra, ami nekem jutott! Ne akarj az én helyembe lenni, mert bár kívülről tökéletes, szinte már eszményi a kapcsolat, mégsem boldog! Hiszen nézz csak rám, nézz mélyen a szemembe. Látod? Összetört. A lelkem már évek óta darabokban van, apró szilánkokra hullott szét. Fogalmad sincs mennyi átvirrasztott éjszaka, mennyi kegyetlen mondat, hány kétségekkel teli óra van mögöttem, mögöttünk. Semmit nem tudsz arról, hogy a szövetség, ami nekem jutott szerinted, mennyi harccal és gyötrelmes pillanattal járt. A kép tökéletes, de ami mögötte van pokoli. Kívánj mást magadnak, de ne azt, ami nekem jutott! S bár most mindezt én őszintén megvallottam neked, megdöbbensz majd azon, amivel folytatom. Semmit nem csinálnék másképp!
Igen, semmit. Elkövetném ugyanazokat a hibákat, meghoznám ugyanazokat a rossz döntéseket. Újra és újra kinyitnám az ajtót, mert mindezek dacára érzem a kettőnkben rejlő erőt. Nekünk ez jutott. Ez a kettőnk sorsa, de Flórának más kell, hogy jusson. Nem bírná. Elvérezne. Balázs ezért tart ki mellettem, mert én még ezt bírom, én kiálltam minden próbát, amit elém állított. Flóra az elsőnél kivérzett.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: