Forró nyári nap volt a mai. Hónapok teltek el az utolsó beszélgetésünk óta. Pontosabban fél év. A barátaimmal találkoztam. Kellemesen fújt egy kis szellő. A város pezsgett. Érezni lehetett a nyár élet érzését, hogy mindenki szabad, boldog, élvezik az év meleg időszakát. Csak egy pillanatra fordultam hátra. Hirtelen már nem is éreztem a nyár melegét. A hideg futott rajtam végig. Megláttalak, ahogy engem nézel. A tekintetünk összeakadt pár pillanatra.
Csúnyán váltunk el. Hangos volt, könnyes, szívszaggató. Hideg volt. Én mégis kint voltam a teraszon csupasz lábbal, egy szál köntösben és hallgattalak. Éreztem, ahogyan a sós könny forrón tör utat az arcomon. Nem tudtam megszólalni. Már nem emlékszem igazán a hazug indokaidra. Daráltál. Tudtam, hogy hazudsz. Tudtam, hogy csak gyorsan le akarod tudni. Túl akarsz esni az egészen. Én pedig egy szót sem szóltam. Reszkettem teljes egészemben.
Most pedig itt ültél, tőlem pár asztalnyira, pár méterre. Az arcodon látszott a meglepetés, hogy ennyi idő után összesodort minket az élet. Rövidebb lett a szakállad, az arcod, mintha meggyötört lett volna. A tekinteted pedig mélységesen szomorú. Az asztaltársaságod a családodból és az új barátnődből állt. Látszólag senki nem vette észre a pillanatot.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
…..
A családom látogatott meg ma. Flórát mutattam be nekik 3 hónap után. Nagyon jól szórakoztunk. Fél év után éreztem azt először, hogy el tudtam magam engedni, hogy nem görcsölök. Flóra jól érezte magát. A szüleim láthatóan megkedvelték, ahogyan a bátyám és a sógornőm is. Sziporkázott. Én pedig csendben figyeltem az eseményeket. Anyám megjegyezte, hogy mennyien járnak ide a főtérre. Automatikusan körbe néztem. A mozdulatait ismertem meg. A nevetését is felismertem. Ember nem gesztikulál úgy a kezeivel, ahogyan ő. Hosszú fekete szoknya, fehér tornacipő és egy kis topp volt rajta. Aztán egyszer csak megfordult és, ahogy kivette a mobilját a táskájából észrevett. A mosoly eltűnt az arcáról. A tekintete jeges lett. Megállt egy pillanatra az idő. Néztük egymást, majd láttam, ahogy egy fintor szalad végig az arcán és elfordult.
– Balázs, minden rendben? – a pillanatból Flóra kezének érintése keltett fel. Aggódó kék tekintet nézett rám.
– Persze. Minden a legnagyobb rendben. Csak azt hittem egy ismerőst látok, de tévedtem.
Letudtam ennyivel a dolgot. Ejtettem egy gyors teli mosolyt és ezzel sikeresen átvertem, s megnyugtattam őt. A beszélgetés pedig ugyanott folytatódott. Az én némaságom lett más. Máris görcsben voltam, hogy tudtam itt ül mellettem pár méternyire.
…..
– Magdi minden oké? – kérdezte Lilla, mert az arcomra minden kiült.
– Persze. Hirtelen csak a meleg játszadozott velem. Azt hittem látok valakit, de tévedtem.
Tudtam, hogy ha netalán téged is megkérdeztek, akkor te is hazudtál. Hazudtunk mindketten. Nem volt semmi sem rendben. Egyikünk délutánja sem volt már ugyanaz. Görcsben voltunk. Egymásra gondoltunk. Éreztük a kettőnk közt tátongó szakadékot, ami hideg volt és fájdalmas.
Fél év. Ennyi telt el, s elég volt egy pillanat, hogy minden a régi legyen. Ugyanazok az érzések. Mielőtt távoztunk hagytam egy cetlit a pincérnél, hogy adja oda neked.
…..
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Már éppen indulni készültünk. Ők már sehol nem voltak. A pincér lány lépett oda és diszkréten átadta nekem a cetlit. Megvártam, amíg anyámék előre indulnak.
Én is hazudtam. Te is hazudtál. Engem is fojtogat a gombóc a torkomban. Én is éreztem, ahogy körül ölel a hideg. Mi ketten soha nem fogjuk leülni, megbeszélni a kettőnk dolgát? Soha nem fogom megtudni miért hagytál el? Tudom, hogy hazudtál… Miért akartál engem átverni? Miért pont engem? Nem hittem el egy szavadat sem. Balázs… Miért nem mondtad meg, hogy miért mész el?
Vigyázz magadra! Látod, az élet nem hagyja, hogy elfelejtsük egymást!
Magdi
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: