Nem tudok mit kezdeni magammal. A könyves polcomat rakosgatom. Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke. Hercegnők, akiknek cudar sors jutott, de megérkezett a daliás herceg és minden szép lett. Csodás menyegző, életre szóló boldogság. Nagyot sóhajtva poroltam le és tettem őket a helyükre.
Mindig arra törekszünk, hogy olyan olvasmányt vegyünk a kezünkbe, ami bár az elején döcögősen, érdekesen indul, a közepében izgalmakat rejt, a végén mindig minden jóra fordul. A saját bőrömön kell megtapasztaljam, hogy az élet másképpen írja meg a történeteket. Nem oszt mindenkinek boldog véget.
“Tudod, a mesék azért vannak, hogy higgyünk a csodákban, a szépben és a jóban. Emberek pedig belépve az életünkbe ráébresztenek, hogy csoda nincs, a szép és a jó pedig elmúlik és visznek magukkal mindent. Nincs egyezkedés. Porba hulló idők vannak. Magdi, lehet, hogy én is ezt tettem veled? Elvettem tőled mindent? ”
Mondhatnám, hogy éveket vettél el tőlem. Minden egyes évet, amit veled töltöttem és azokat is elvetted, amiket nélküled éltem. Miért? Amikor nem voltál velem, akkor a fejemben róttad a köröket. Kérdéseket hagytál magad után örökségül. Nekem kellett kitalálnom a válaszokat. Sosem elégedtem meg velük, mert azok csupán az én agyamban születtek meg, nem te mondtad ki őket. Elvetted tőlem az éveket, elvetted tőlem a lehetőséget, hogy más ember legyek. Elvetted tőlem az esélyt, hogy nyitottabb legyek annál, aki voltam, szabadabb legyek, mint valaha voltam. Rab vagyok. A saját gondolataim rabja. Démonokat adtál nekem ajándékba, amik tépnek és mardosnak. Nyugodj meg, nem őrültem meg. A démonokat nem látom, nem hallom, csak érzem.
Kép forrása: pexels.com
“Semmi sem lesz olyan, mint régen. Nagyon elromlott valami. Már nehezen találom a szavakat. Már nehezen állok neki összerakni a romokat. Mindig arra gondolok, hogy jössz és lerombolod. Semmibe veszed a munkám. Magadra gondolsz. Nem rám és nem kettőnkre. Önző lennél? Gyáva, vagy mindkettő? Még nem tudtam eldönteni. Balázs vagy. Minden olyan Balázsos, olyan te. Nincs rá definíció. Ezt csak én érthetem, meg te. Érted te önmagad? Tisztában vagy saját magaddal és a lelkeddel? Tisztában vagy kettőnkkel? ”
Ketten. Együtt. Hiába a szövetség, a ragaszkodás, a szeretet. A kimondatlan szavak értése, a gondolatok hallása. Mindez semmi, ha nem vagyunk arra sem képesek, hogy ezt értékeljük. Sokszor egy ostoba tyúknak látom magam a tükörben, aki mindent elhitt neked. Így volt. Elhittem minden szavad. Megfogadtam, hogy soha többé nem bánthatsz. Ezer sebből vérzek mégis. A lelkem nem tud meggyógyulni. Súlyos teherként cipelem a kettőnk dolgát. Ordítani tudnék, máskor pedig körül ölel a csend és olyan, mintha lebegnék.
“Úgy érzem, talán soha nem fogok megváltozni. Mindig egy szörnyeteg leszek veled. A hibáimat pedig a másokkal való kapcsolataimban akarom majd helyre hozni, ahelyett hogy veled tenném. Soha nem úgy kezdem veled előröl, hogy ez egy új fejezet, tiszta lapokkal. Nem hagyok ki helyet. Egy sorral lentebb kezdem csak, ami olyan közel van az utolsó mondathoz, ami egyébről nem szól, minthogy elmegyek és magadra hagylak”
Megszokhattam már volna, hogy te nem vagy egy maradós típus. Jössz és mész. Maradsz, távozol. Engem pedig az évek előre haladásával ez egyre jobban megvisel. Telik az idő és tapasztalok, egyre élesebben látok. Nehezebben megy a megbocsátás, az újra visszafogadás. A naplóm. Mi volt az utolsó bejegyzés?
Kép forrása: pexels.com
2023. június. 4.
Elment. Némán bámult bele a szemembe. Mi lesz most? Újra előröl kezdődik minden? Szédülök már ezen a körhintán. Vele ültem fel. Élvezzük egy darabig, aztán izomból kilök. Később kiszáll és felsegít a földről. Balázs az én démonom. Balázs a bizalmasom. Balázs az egyetlen, aki ismer, akinek még képes vagyok bármire. Balázs megtehet mindent, amire ma már számomra másnak nincs bocsánat, nincs kegyelem. Ördögi játszmában vagyok egy asztal körül. A lapok élesen csapódnak az asztalra. Osztjuk és osztjuk, és mi közben egymásért harcolunk, azon vagyunk, hogy egóban lenyomjuk a másikat.
Balázs… basszus… nem kapok levegőt! Megfulladok! Bele fulladok ebbe! Balázs ments meg! Ments meg magadtól, kettőnktől!
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: