Miért pont Ő?

Kaptam pár kérdést, amire válaszolnom kellett. Sokat ültem felette. Képkockák sora váltotta egymást a fejemben. Hol a kezemet az arcomba temettem, hol pedig csak mosolyogtam, máskor nevettem. A kérdésekre pedig volt válasz. 

Miért pont Ő?

Ez az a kérdés, amire akár novellában is tudok válaszolni, de megpróbálom elmesélni röviden. Először a nevetése, a temperamentuma, a szabadság érzete fogott meg. Imádta pillanatokat. Mindent átélt és átél a mai napig. Nem zárkózik el a rossztól.  Nem az átlag kamaszlányokból volt való. Csiszolatlan gyémánt. A két véglet, ahol nincs aranyközépút. 
Szórakozásnak indult. Gondoltam ez a kiskorú tökéletes lesz arra, hogy kicsit lefoglaljam magam. A szórakozásból egy valódi történet rajzolódott ki. 
Mindenki észrevette az utcán, a boltban, a plázában. Magát szürke kisegérnek tartotta, de mások mindig felkapták a fejüket miatta. Ő ezt sose látta. Nem nézte, de látta a világot. 

Mélyen bíztam benne, hogy majd felnőttként még élni fog benne ez a kislány. A felnőtt nő nagyon kemény lett, erős falakkal, rafinált gondolkodással, kegyetlen bosszúvággyal. Elragadó, erős kisugárzású, zárkózott és egyszerre nyitott. Egy két lábon rejtély, akit mindenki meg akar fejteni. Gyönyörű a mosolya. A szemei.. A szemei ritka szépek. Élesen lát bele mások lelkébe. 
Mi a helyzet velünk és miért pont Ő az, aki más az életemben? 

Kép forrása: pexels.com

Nehéz természet vagyok. Sportból szórakozok az emberekkel, vaskarommal ragaszkodom az elveimhez és nem szeretek bőven beszélni arról, ami a fejemben kavarog. Az érzéseimről egyáltalán nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Régebben kierőszakolta ezeket belőlem. Nem tágított. Az évek elteltével már nem kell beszélnem, neki nem kell erőszakoskodnia. 
Gyengéd mozdulatokkal, lágy tekintettel néz végig rajtam. Látom a szemeiben a gondolatait. Ő látja az enyémeket. Erős a kapcsos. Eltéphetetlen. Pedig hányszor próbáltam eltépni. Darabokra szaggatni, miközben őt téptem darabokra. Állta a sarat. Minden egyes összeomlás után erősebben állt fel.  
Szörnyeteg vagyok. Nincsenek mély érzéseim, a szívem sem képes megesni. Ő pedig látja a szörnyeteg mögött az embert, a jót, és próbálja az eszemben tartani, hogy bár én mást látok magamról a tükörben, van remény arra, hogy elhiggyem szorult belém jóság.  Ez nem az a tipikus női gondolkodás. Bámulatos képessége van arra, hogy az embert felállítsa a padlóról, hogy életet leheljen belé, hogy elhitesse vele,  van még tovább. 

Hogy vele mi van? Rajta ki segít? 

Nekem kellene. Viszonoznom kellene mindazt a szeretetet, jót, segítséget, amit tőle kaptam. Nem vagyok rá képes. Ő ennek ellenére ugyanúgy szeret, mindig megbocsát, esélyt ad. Vigyáznom kellene rá, mert törékeny. Ezer sebből vérzik, üvölt a lelke, sikolt az elméje. Nekem kellene mondani, hogy van tovább, elhitessem vele,  jól csinálja, felállítani mikor a porba hullva fekszik. 
Ehelyett csak a csalódás, a pofon, a tőr a szívbe. Én mindig magára hagyom. Mindig akkor lépek le, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám és akkor jövök, mikor nekem van rá nagyobb szükségem. 
Szörnyeteg vagyok. Ő pedig a szépség, aki újra és újra a lecserélt zárhoz kulcsot ad és bizalommal ismét beenged. Képes minden rosszat a sor végére tenni, amikor látja, hogy a padlón fekszem. 
Ezek ellenére is gyengéd, szeretet teljes, aggódó. Nem mondom, attól még a kijárt pofonokat megkapom. Tudja, hol kell ütni. A szavakkal. Visszajátssza az elhangzott hazug szavaimat, amiket ő elhitt.  Cinikus, hideg hangon vágja őket az arcomba. 

Kép forrása: pexels.com

Itt a válasz. Ezért Ő a kivétel. Egy ilyen szemétládát, mint én melegebb éghajlatra küldenek gondolkodni. A kettőnk kapcsolatának ő a hajtó motorja. Önmaga mellett engem is ráncba szed és tart a felszínen. Erős nő és én vagyok a gyenge. Most már ő is tudja, hogy végig ő volt az erősebb. Bántalmazom. Tudom nagyon jól. Szeret. Szeret, mert a szépség látja a szörnyetegben az embert. A nagy betűs embert és még nem adta fel, hogy előráncigálja. 
Mélyen remélem ,hogy egy nap majd képes leszek arra, hogy a sok évnyi jót valahogy megháláljam, vagy legalább tudatni vele, hogy én ezeket mindig is értékeltem. Értékeltem, még ha ezt soha nem is mutattam ki. 

Magdi, nekem te vagy a kivétel… 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!