Forgolódtam az ágyamban. Nem hagyott nyugodni a gondolat. Már olyan távolinak tűnik mégis, ha a naptárra nézek, csak 10 nap telt el. Nem beszéltünk azóta. Fájdalmas törés ez mindkettőnknek. Számtalanszor pergettem már le mindent a fejemben. Mégis.. Fel alá mászkálok a szobámban, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Az íróasztalomon ég a lámpa. Egy papír és egy toll. 1 óra tépelődés után leülök.
Kedves Balázs!
Már egy órája mászkálok a szobámban, amiben mindenhol ott vagy. Hosszú évek alatt gyűjtöttük össze. A közös képeink, amik egy hatalmas képkeretben lógnak a falon montázsban. Te készítetted nekem emlékeztetőül, amikor én akartam mindent veszni hagyni. A karóra, amit nem tudtam megvenni magamnak, mert anyagilag olyan pocsék időszakom volt. Amikor összejött végre egy interjú, akkor vetted nekem.
A nyaklánc, amin a végtelen jel van. Sorolhatnám még. Beköltöztél az életembe csak néha elutazol. Én pedig a kezdet kezdetén erről mit sejtettem, hogy így lesz.
Sokat gondolkodtam és gondolkodom kettőnkön. Nagyon nagy felismerésben volt részem.
Tudod, te vagy az, akinek nálam mindig van megbocsátás, aki iránt nincs harag, akinek elnézem a legnagyobb hibát is. Végig gondoltam más kapcsolataimat, barátiakat, szerelmeket. Nem volt bocsánat, nem volt kegyelem. Egy rossz lépés és minden szálat érzelmek nélkül vágtam el. A végszónál éreztem, hogy én magam voltam az, aki mindent lerombolt a földig és úgy hagytam ott a romokat, hogy tudtam, nem építem őket újra.
Kép forrása: pexels.com
Veled más a helyzet. Újra és újra képes vagyok tatarozni, építkezni. Helyre hozni mindazt, ami összetört. Évek óta ragasztgatom a lelkem szilánkjait. Egykor oly sima és ragyogó volt. Most repedt, vérzik és megkopott a fénye, de még él. Érted még mindig képes vagyok küzdeni. Másért már nem küzdök. Mindent hagyok kidobni az ablakon mindegy mennyi munka volt benne. Megrökönyödve álltak előttem az emberek. Hiszen tudták, hogy van egy ember az életembe, akiért képes vagyok újra és újra felkelni, majd harcolni. Értük pedig nem vagyok hajlandó még a kisujjamat sem mozdítani.
Talán kívülről nagyon szánalmasnak tűnhetek. Előttük te egy olyan ember vagy, aki nem érdemel meg semmit, mégis a mindent kapod tőlem. Ők talán még többet is dolgoznak értem, én mégis önkezűleg nyitom ki az ajtót, amikor hibáznak és adom ki az útjukat könyörtelenül.
Kiváltságos vagy Balázs. Nagy kiváltságban van részed nálam. Eltéphetetlen kötelékkel rendelkezel, pedig nem érdemelnéd meg. Ésszel persze én ezt nagyon jól tudom. Tudom viszont azt is, amit a megrökönyödött emberek nem, hogy mi egymásért és egymás ellen már nagyon sokat küzdöttünk.
Nem tudom felejteni a kételyekkel teli nappalokat, hogy éjszakánként a plafon bámulva pörgettem a kérdéseket a fejemben, amire tőled nem kaptam választ. Nem felejtem el a kétségbeesés mardosását, a gyomromban lévő görcsöt, akárhányszor csak megéreztem, hogy te megrendültél a kettőnk barátságában és önmagadban. Nem felejtem azt az éjszakát sem, amikor kifordultam magamból érted.
Kép forrása: pexels.com
Balázs, mi lesz velünk? Meddig tart az utunk? Mi áll még előttünk? Visszaolvastam a régi naplómat egy este. Akkor még csupán csak 1 éve ismertelek és már akkor feltettem ezeket a kérdéseket. Fogalmam nem volt még akkor arról, hogy hányszor vágod be magad mögött az ajtót és hányszor kopogtatsz be rajta. Én még akkor nem láttam azt, amik már megtörténtek.
Te láttad őket? Tudtad Balázs, hogy ekkorát fordul majd velünk a világ? Tudtad e azt, hogy mindketten megváltoztatjuk a másik életét? Volt sejtésed arról, hogy mennyire különlegesek leszünk majd mi egymás életében?
Tragikus a kettőnk dolga, de egyben egy nagyon szerencsés embernek tartom magam. Sokat tanultam, rengeteget fejlődtem.
Balázs, ne feledd! Te jó ember vagy! Jó vagy! Nagyon is! Kérlek téged, hogy ne gyűlöld magad! Balázs, én látom. Én még mindig látom azt, amit te még mindig nem.
Nézz a tükörbe! Felejtsd el, egy pillanatra a benned élő énemet, ami visszaköszön a tükörből. Lásd önmagad! Lásd kérlek magad az én szememmel, és ne akarj mindent egyből feladni. Küzdj, ahogyan én küzdök már évek óta!
Balázs….Balázs…
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: