Ülök az ágyad szélén. Az orromban mélyen érzem a fertőtlenítő és a hipó keverékének szagát. 3 napja ülök a fehér szobában. Te még alszol. Nézlek. Olyan nyugodt most az arcod. 3 nappal ezelőtt… Nem hittem volna, hogy én ezt is megélem veled. Hónapok óta nem beszéltünk. Nem számoltam pontosan.
Fekszel az ágyon és némán lélegzel. Nyugodt vagy. Vigyáznak rád és vigyázlak én is. Kemény a takaró huzata, ami betakar. A gép csak csipog. Jelzi, hogy még élsz és, hogy már nyugodt vagy.
Kép leírás: pexels.com
Éppen lefeküdni készülődtem. Megcsörrent a telefonom. Már régóta nem kaptam SMS üzenetet. Azt gondoltam, hogy megint valami hirdetés, amivel már tele a postaládám. A kijelzőn a te neved volt. Az üzenet… Az üzeneted pedig a vért is megfagyasztotta bennem. Már nem igazán emlékszem, hogyan derítettem ki, hogy merre lehetsz. A kocsira már emlékszem, hogy próbálok koncentrálni az útra, hogy odaérjek, hogy megmentselek. Halványan maradtak meg a képek.
A régiek élesedtek ki a fejemben, mintha veled együtt azokban az órákban, percekben az én életem is lepörgött volna. Veled együtt én is meghaltam volna.
Nyugtattam magam és közben pergettem a szövegek forgatókönyveit. Tudtam, hogy minden szavamat meg kell válogatnom. Egy rossz szó és akár az életedbe is kerülhet. Az orvosod sem tudta ki vagyok. Ki az a zilált nő, aki lélekszakadva pattan ki a kocsiból és indul el a ház felé. Elém ugrottak.
– Hölgyem, ki maga? – az orvos próbált fogni és még ott volt két férfi. Azt hiszem a barátaid, a kollégáid voltak.
– Eresszenek oda… Hagyjanak…Hagy menjek…
Ennyi a beszélgetés, amire emlékszem. A két férfi erősen fogott. Tudod, amikor valaki teljes erejéből küzd, megfeszíti minden izmát és nincs az az erő, amivel mozdítani lehetne. Én azt hiszem az utolsó lelkierőmet is összeszedtem, s ott kapcsolt ki az agyam. Éreztem a karomon a szorításokat, ahogy megfeszültem, összehúztam magam és teljes tüdőmből kezdtem el sikoltani. Az egész utca zengett. Mindenki, aki ott volt, akikre csak foltokban emlékszem döbbent tekintettel nézhette a jelenetet.
Elengedtek én pedig a földre estem. Kapcsoltam. Felpattantam és berontottam a házba.
Te már fél kábán feküdtél a földön. Láttam, hogy még megismersz. Tudod, ki vagyok. Felkaptalak, már amennyire erőmből tellett és kivittelek. A ház lépcsőjén rogytam veled össze.
Kép forrása: pexels.com
” Tudja,ha bármi bajom lenne, ha velem bármi történik ő jönni fog. Vannak ígéretek, amiket nem szeghetünk meg… Utolsó erejével is küzdeni fog értem. Az egyetlen ember, aki képes lenne arra, hogy megmentse az életem. Ő az…az egyetlen “
Ezt már az orvosod mesélte nekem, miután visszatértem a valóságba, és én egy másik eset kocsi ágyán ültem valami löttyel a kezemben. Éreztem, hogy a sikollyal minden erőm elment. Kiüresedtem kissé. Nem rég még pizsamában az ágyamat vetettem. 2 órával később pedig a langyos nyári este, a néma sziréna árnyékában ültem és csak arra tudtam gondolni, hogy élsz.
Most pedig itt ülök az ágyad szélén. Alszol. Én ébren vagyok és éber. Figyelem minden rezdülésed. Újra a válaszokat keresem. Pergetek le minden eseményt a fejemben. Keresem az ominózus este kiesett darabkáit, de csak ennyi maradt meg.
” Hibáztam… eldobtam azt az embert, aki a leghőbb támaszom volt, akiben akkora szeretet és lelki erő lakozik. Tudja, képes lenne teljesen kifordulni magából értem. Azt hiszem én is ugyanígy tennék egy olyan esetben. Nem lennének vad gondolataim, ha nem rontottam volna el. Úgy érzem, megőrülök. Egykor olyan közel volt, most meg olyan messze. Már nem érzem a lelkét… Ez megrémiszt. Halálra rémít a kétely, hogy ha vad helyzetbe kerülnék…. akkor az élet odasodorná e, hogy megmentsen….önmagamtól…
.. Az a sikoly. Az a kétségbeesett, vérfagyasztó sikoly mentette meg az életem. Tudtam, hogy ő az, hogy küzd. Minden erejét összeszedte. A barátaim mondták, hogy már nem bírták tartani. Bennük is meghűlt a vér. Nem láttak még ilyet. Kicsi nőben ekkora erő. Tudom, hogy ehhez minden erejét össze kellett szednie. Már alig bírtam ébren maradni, de amikor meghallottam hirtelen kipattantak a szemeim. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy még ébren bírok maradni… Zengett a fejemben a hangja, amiben minden benne volt. Szeretet, aggodalom, küzdelem, düh, én, mi “
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: