Csak ültem a kávézó teraszán. Kavargattam a már hideg kávét, mert a gondolataimban mélyedve elfelejtettem inni. Csak kavargattam miközben vártam. Balázst is csak akkor vettem észre, amikor már leült velem szemben. Tekintetében egyszerre volt aggodalom és az “én megmondtam” gondolat.
– Hibázni emberi dolog, te szoktad mondani… – annyira tudtam mivel akarja kezdeni, így megspóroltam neki a szent beszéde felét.
– De ekkorát Magdi? Ennyi év után képes voltál hinni benne, hogy változhatnak dolgok? Azt hittem, hogy… – de nem fejezte be a mondatot. Elharapta a végét. Inkább rendelt majd rám nézett.
– Azt hitted ennél okosabb vagyok. Azt hiszem elfelejtettem egy pillanatra, hogy milyen is másodjára bizalmat szavazni. Jól meg kell gondolni. Alaposan megrágni, majd úgy lépni. A bizalom törékeny dolog. Mint látod, nem vagyok összetörve.
Nem törtem össze. Hidegen vettem tudomásul az élet adta pofont. Nem mintha nem kapnék eleget mostanában. Ezt már könnyű volt lenyelnem. Nem ért váratlanul a dolog. Tudom, hogy milyen vagyok, mégis, mint egy kisgyerek csodálkozom rá saját magamra, hogy mennyire könnyen tudom másodjára elengedni a dolgokat.
Kép forrása: pexels.com
– Annyira el tudsz ilyenkor határolódni érzelmileg, mintha azok nem is lettek volna. Tudomásul veszed, sarkon fordulsz és elsétálsz. Már nem agyalsz rajta, csak levonod a konvenciókat, hogy elbasztad. Düh sincs benned.
– Amikor másodjára közli veled az élet, hogy ismét nem nyertél, akkor kihal belőled minden. Összeroppannak és szertefoszlanak. Emlékek maradnak csak. Valóban levonod a tanulságokat, jól fejbe kólintod magad és emelsz egy szintet a falaidon. Oké, nem ez a legjobb megoldás, de az ember ilyenkor automatikusan erősíti a védelmi rendszerét, ezzel megszívatva a következő delikvenst. Bár, ha nagyon akarja, akkor képes ezt a magasságot is megugrani.
Minél jobban bezárkózunk valaki miatt, annál jobban elvesszük egy másiktól az esélyt, hogy megmutassa, lehet ezt másképpen is. Elvész a hit, a bizalom. Legenda lesz, amiről annyit beszélnek az emberek, de te, vagy elhiszed, vagy nem. Rajtad múlik. Én pedig bele kerültem ebbe a fázisba. El kell döntenem, hogy képes vagyok e még hinni, képes leszek e még maximálisan bízni.
– Én is eljátszottam többször a bizalmadat most mégis itt ülök és az az ember vagyok, akiben maximálisan bízol. Persze ezért nekem meg kellett dolgozni, nem adtad te ezt könnynen. Minél többször játszottam el, annál nehezebb volt a feladat. Feladtad a leckét, de megugrottam a lécet. Hidd el, éreztem én hogy nem könnyű ez.
– Lenne egy kérdésem?
– Mond?
– Megérte amúgy?
Kép forrása: pexels.com
– Eldobni mindent újra és újra? Magdi, mindig akkor jövünk rá, hogy mennyire fontos nekünk valaki, mikor távozni látjuk. Utána kapnánk legszívesebben, de már csak a távolodó árnyék marad. Én, mire utánad kaptam volna, már nem voltál sehol. Maradt a hit, hogy egy nap újra az életembe tudhatlak, hogy talán még egyszer utoljára megkapom azt a bizonyos bizalmat, amit élvezhetek most.
Fürkésztem a tekintetét. Mióta leült már mondani akar nekem valamit, de nem tudja, hogyan is mondhatná.
– Mond ki!
– Lesz még ember az életedben, akiben bízhatsz. Fogsz még adni erre esélyt. Most bezárkózol az erődödbe, de jön majd valaki, aki újra meg fog dolgozni mindenért. Látni fogod, ahogy küzdd, ahogy halad előre és te megkönnyíted majd a dolgát, mert engedsz. Sok elved van és te is tudod, hogy ezekből jó párat ideje lenne elengedni a magad érdekében.
Az elveim, amikbe olyannyira kapaszkodom. Talán valóban ezek nélkül is erős vagyok. Nagyon jól tudom, mire vágyom, mit tudok adni és mit várok el, így előfordulhat, hogy sokra már valóban nincs szükségem. Eltelt jó pár év. Balázs is itt van és mennyi mindent megéltünk, mennyi mindenen mentünk keresztül. Megbocsájtottam neki, bizalmat szavaztam újra és lehet, hogy felejtettem is közben. Balázs…drága Balázs… szálanként engedem majd el az elveimet, hogy szabad legyek.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: