Mennydörgés

Soha nem voltam az a nyugodt természet. Egy hurrikánhoz tudnám magam hasonlítani, ami hirtelen támad fel, lerombol pár perc alatt mindent, majd lenyugszik és eltűnik. Balázzsal is sokat kiabáltam, forgattam benne a kést és vágtam  fejéhez olyan dolgokat, amikkel nem lett volna szabad visszaélnem. 
Tavasz van. Minden megújul, csak én érzem azt, hogy minden a régi. Régi csak élesebb a kép. 

– Úgy ülsz itt, mint akitől elvették a pöttyös labdáját. – egy csésze kávé volt a kezében. Éreztem, ahogy megsüllyed a hintaágy alatta mikor mellém ült. Magas, izmos és markáns. 

– Nem éppen a pöttyös labdámat vették el. Néha azt érzem inkább, hogy saját magamat akarják elvenni tőlem. A szabad akaratomat, a gondolataimat, a nézeteimet. Mindent, ami én vagyok. 

Furán mosolygott rám, majdhogynem kinevetett engem. Kortyolt a kávéból, majd rágyújtott. Hátra dőlt és már vigyorogva nézte az eget, aztán rám emelte a tekintetét. Összekucorodva üldögéltem mellette, mint egy kis kutya, aki elvárult. 

– Magdi, néha annyira el tudod veszíteni a magadba vetett hitedet. Még jó, hogy itt vagyok és a tükröt eléd tarthatom. Tőled elvenni bármit? Vaskarommal kapaszkodsz mindenbe, ami a tiéd. Tomboló dühvel fordulsz mások ellen, amikor érzed, hogy veszélyben van a lelked. Nem ismersz ilyenkor kegyelmet. Gondolkodás és érzelmek nélkül taposod a földbe azt, aki bármit is el akar venni tőled. 

Kép forrása: pexels.com

Évekkel ezelőtt sokkal harciasabb voltam, bár szerintem ebben a kamaszkori hormonjaim is bőven nagy szerepet játszottak. Igazából mindig azt gondoltam magamról, hogy ez majd csitul. Felnőtt lettem és nem csitult, sőt, hangosabb lett, mint viharban a mennydörgés. Hangosabb és erőszakosabb vagyok, mint voltam. Egyszerűen, ha rólam van szó, akkor képes vagyok kifordulni még önmagamból is. 

– Az a baj, hogy én nem látom magamat kívülről. Őrjöngő nőszemélynek látom magam, aki tehetetlenül vergődik, mint inkább harcolna. Érzem olyankor, hogy minden erőmre szükségem van. Nem szeretek veszíteni. Szeretem, ha enyém az utolsó szó, ha nekem van igazam és ezt érvényesíteni is tudom. 

– Oh, igen! Ezt ismerem. Felfegyverzett amazonként vagy képes fellépni mindenki ellen, akinek nem egy az akarata veled vagy éppen megpróbál másik irányba terelni. Én látlak ilyenkor és bár régen kicsit rémisztőnek tartottam, ma már úgy vagyok vele, hogy hagyni kell téged tombolni. Állok elébe és türelemmel megvárom, míg elül a vihar. Néha viszont attól félek, hogy kikaparod a szememet a helyéről. Máskor meg azt várom, mikor kezdesz öldöklésbe. A végén persze váratlanul elhallgatsz, lehiggadsz és, mint valami horror filmben, a szörnyeteget felváltja, egy édes cicaszemű kislány. 

Kacagnom kellett, hiszen olyan szarkasztikusan adta ezt elő, hogy nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Láttam a lelki szemeivel, ahogy lát engem. Egyszer csak a kígyóhajú, szemeivel villámokat szóró, ordibáló nőből, hirtelen egy szende, csillogó szemű 5 éves kislány leszek. Valóban éles váltás ez. 

– Azt akarod mondani, hogy kellő türelemmel végül is kezelhető vagyok? 

– Azt akarom mondani, hogy az életben a vihar ellen sem tudunk semmit sem tenni. Meg kell várjuk, amíg kitombolja magát, miközben fedezékbe vonulunk előle. Aztán kisüt a nap és minden nyugodt lesz. Előbújhatunk és folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk. Nyugodtan.  

Kép forrása: pexels.com

– Szóval én egy vihar vagyok. – vigyorogtam, már nem úgy néztem ki, mint egy elárvult lélek. 

– Egy vihar, amit még a meteorológiai szolgálatok sem tudnának beazonosítani, sem pedig azt megmondani, mikor érkezik. 

Balázs mindig meg tud lepni. Tisztában vagyok vele már jó ideje, hogy velem nem egyszerű az élet, de nem nehéz az utat sem megtalálni hozzám. Nem én vagyok az egyedüli ember ezen a világon, aki ilyen. Együtt tudok vele érezni, mert ezzel együtt egy bizonyos elveszettség érzése is jár. Minden emberhez van egy út. Van, akihez rövidebb van, akihez hosszabb út vezet. A lényeg a türelem és a megértés. Ezen két eszközzel könnyen közel férhetünk a másikhoz és együtt tudunk vele élni úgy, hogy minden cselekedetét, gondolatát és érzését képesek vagyunk megérteni. 

Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás? 

Gyere a facebook oldalra!