Ülök az ágyad szélén. Az orromban mélyen érzem a fertőtlenítő és a hipó keverékének szagát. 3 napja ülök a fehér szobában. Te még alszol. Nézlek. Olyan nyugodt most az arcod. 3 nappal ezelőtt… Nem hittem volna, hogy én ezt is megélem veled. Hónapok óta nem beszéltünk. Nem számoltam pontosan.  Fekszel az ágyon és némán lélegzel…. Tovább »

Csak ültem a kávézó teraszán. Kavargattam a már hideg kávét, mert a gondolataimban mélyedve elfelejtettem inni. Csak kavargattam miközben vártam. Balázst is csak akkor vettem észre, amikor már leült velem szemben. Tekintetében egyszerre volt aggodalom és az “én megmondtam” gondolat.  – Hibázni emberi dolog, te szoktad mondani… – annyira tudtam mivel akarja kezdeni, így megspóroltam… Tovább »

Soha nem voltam az a nyugodt természet. Egy hurrikánhoz tudnám magam hasonlítani, ami hirtelen támad fel, lerombol pár perc alatt mindent, majd lenyugszik és eltűnik. Balázzsal is sokat kiabáltam, forgattam benne a kést és vágtam  fejéhez olyan dolgokat, amikkel nem lett volna szabad visszaélnem.  Tavasz van. Minden megújul, csak én érzem azt, hogy minden a… Tovább »