Bele kezdhettem volna a fejemben egy néma monológba, ami soha nem jutott volna el fülekig. Inkább a kimondást választottam. Vártam a kávézó teraszán. Lustán kavargattam a kávét és közben figyeltem a körülöttem rohanó embereket. Melegen sütött a tavaszi nap. Élveztem. Kellemes virágillat lengte be a macskakövekkel kirakott sétáló, eme eldugott kis részét. Szép idő volt arra, hogy egy fájdalmas beszélgetésbe kezdjen bele az ember.
Leült elém. Könnyed lazasággal dobta le a kabátját a szék háttámlájára, rendelt egy kávét majd rám nézett.
– Megdöbbentem, amikor felhívtál és azt mondtad találkozzunk. Azt hittem már látni sem akarsz… – fél mosolyt engedett csak meg magának. Én pedig csak bámultam rá.
– Nem volt könnyű ennyi idő után látni téged. Pedig az ember azt hinné, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Nos, nem minden sebre igaz ez. Talán ami ezer oldalról vérzik annak nem elég csak az idő.
Fürkésztem a tekintetét. Zavarban volt. Eszembe jutottak Balázs szavai, tényleg az emberek fejében és lelkében turkálok folyamatosan. Időt sem hagyok nekik arra, hogy némileg megnyíljanak. Kihasználva a tehetségem utat török magamnak. Türelmetlen vagyok ebből a szempontból. Bezzeg másokkal szemben én minden eszközt bevetek, hogy türtőztessék magukat, míg a lelkemhez érnek. Már, ha odaérnek.
Kép forrása: pexels.com
– Nem igazán tudom, hogy mit is mondhatnék. Eleinte nem akartam eljönni, mert úgy voltam vele, hogy már százszor átrágtuk a dolgokat. Nincs már miről tárgyaljunk. Annyi mindent vágtál a fejemhez, mélyen forgattad bennem a kést. Bár tudom, hogy a düh vezérelt. Néha te is elveszted a saját határaidat.
– Tudod én egy furcsán összerakott ember vagyok. Sok mindent megtapasztaltam az évek során. Nagyon sok emberrel hozott össze az élet. Voltak nagyobb és kisebb találkozások az életemben. Megtanultam, hogy kiért érdemes küzdeni és kinek kell megmutassam, merre van az ajtó. Évek óta nem harcoltam így senkiért. Már el is felejtettem, hogy képes vagyok erre. Talán azoknak is megmutattam a kijáratot, akiknek nem kellett volna…
Hirtelen csend lett. A kávénkat kavargattuk és néha belekortyoltunk. Rá se gyújtottam, annyira a pillanat hatása voltam. Az utolsó mondatomon töprengtem, mert hangosan kimondtam azt, amit évek óta nem mertem bevallani magamnak.
– Engem miért húztál vissza? Értem miért küzdtél így? Hiszen annyira látszott, hogy veszve van minden, hogy én sem hagyom a saját elképzeléseimet. Nem tudtál meggyőzni mindegy mit mondtál és milyen módon tartottad elém a tükröt. Harcoltál értem. Kettőnkért. Bámulatos mekkora energiát voltál képes ebbe fektetni.
– Pontosan azért tettem mindezt, amiért most itt ülsz. Oka vannak, hogy mindennek dacára eljöttél ide. Pedig ahogy mondtad, ragaszkodtál az elképzeléseidhez. Talán még most is megvannak, de valami miatt, ami sokkal erősebb benned, eljöttél. Én pedig tudtam ezt. Tudtam, hogy te is harcolsz magadban nagyon. Először nem láttam, nem akartam elhinni. Talán a düh vakított el, a csalódottság, a fájdalom. Tisztultak a képek. Másképpen látok most mindent.
Most már mosolygott. Nem csak a szájával, hanem a tekintetével is. Rájöttem. Tudok mindent. Most már ő is tudja, hogy tudom. Nem firtatja, hogy honnan. Mintha megnyugodott volna, mert eltűnt a zavartsága, kinyílt.
Kép forrása: pexels.com
– Tudod, miért ülsz itt? Tudod, miért ülünk itt mind a ketten? Mert tudjuk, hogy ez nem lehet csak ennyi. Nem engedhetjük el csak úgy. Nem lehet ilyen egyszerű. Felnőttként már nem pazarolhatjuk el csak úgy az időnket. Nem hagyatkozhatunk arra, mint kamaszként, hogy van még időnk, alakulhat ez jobban is. Az idő telik. Most már ott motoszkál bennünk a ” mi van, ha” kérdés. Kételyeket ébreszt bennünk. Nem akarunk mindent, csak úgy veszni hagyni, mert már nem engedhetjük meg ezt a luxust. Esélyt kell adni mindenre, mert mi van, ha egy soha vissza nem térő alkalmat szalasztunk el, amit egy álmos reggelen nagyon fogunk bánni évekkel később.
– Egy álmos reggelen nem akarok arra ébredni, hogy hülye fejjel elszalasztottam a lehetőséget arra, hogy igazán boldog és önmagam legyek…. Veled.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: