A lépcsőn ültem. Gyönyörű báli ruhám finoman simult a lábaimra, a hajamból már lógtak a laza tincsek. Fáradt voltam és elcsigázott. Bent a tömeg kacagott, szólt a báli zene. Ismerős illat lengett körbe, majd éreztem, ahogy leül mellém. Egy üres pohár volt a kezében. Az inge kicsit kigombolva. Nem rég még táncolt.
– Éppen kerestelek, mert mi még soha nem táncoltunk. Gondoltam ideje lenne ezt is megtenni. – játszott a pohárral én meg fújtam a füstöt.
– Nincs kedvem táncolni. Elrángattak, hogy jól érezzem magam, hogy ez majd felráz, hogy ez segít kicsit visszarázódni. Megpróbáltam jól érezni magam, elengedni a görcseimet, de egyelőre még ragaszkodom hozzájuk.
A gondolatok már készülődéskor süvítettek a fejemben. A hajamról nem csorogtak le a gondok a vízzel, az arcomról nem fedte el az alapozó a terheket. A szemem körül nem tüntette el a fáradtságot a szemceruza. Úgy éreztem, mintha a báli ruhám egy jelmez lenne, amit magamra öltök, a smink pedig csupán egy álarc, ami nem tud rendesen fedni.
Kép forrása: pexels.com
– Jót akartak neked, de te nem tudod megjátszani magad. Annyira sokat mondó az arcod és a tekinteted, hogy nem tudod elűzni onnan azt, ami a lelkedben zajlik. Kiül és jól látható. Viszont nagyon nagy szó, hogy mégis eljöttél és legalább megpróbáltad. Én tudom a legjobban, hogy ehhez neked mekkora erő kellett.
– Miközben készülődtem csak az járt a fejemben, hogy az évek során mennyi üres szót és mondatot hallottam már és, hogy mennyire kevés volt az, ami tettekben megvalósult. Olyan könnyen dobálózunk erős kijelentésekkel, amiknek iszonyú súlya van. Sokan azt hisszük ezzel boldoggá tesszük a másikat, miközben a végén teljesen a darabjaira törjük. S talán közben valami bennünk is megszakad.
Láttam rajta, ahogy ő is összeszedi a saját üres szavait és nézi a sok törést, ami benne is ott volt. Sokszor tényleg nem gondoljuk végig, hogy ezeket ott hagyjuk egy másik embernek örökségbe, akinek időbe telik megszabadulni tőlük, hiszen kísértik egy ideig. Eljön az idő, amikor már sok lesz ez és megállunk.
– Egy idő után akár az is bekövetkezhet, hogy amikor jön valaki, aki valóban komolyan gondolja és mondja ezeket, már nem hisszük el neki. Mosolygunk rajta, mert azért még mindig jól esik, de olyan szomorú, hogy elveszítjük a hitünket. Törik a bizalom és a hit és egyszer csak már nem lesz. Ezt pedig mi okozzuk egymásnak, mi emberek. Felelőtlenek vagyunk. Szóljon egy kapcsolat barátságról vagy szerelemről ott két ember felelősséggel tarozik egymásért. – letette a poharat és kivette a kezemből a már régen kialudt csikket és eldobta.
Kép forrása: pexels.com
– Neked is volt egy üres mondatod, ami akkor nagyon jól esett. Ma már pedig csak egy a sok közül.
– Mi volt az?
– Egy életre megörököltelek.
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: