Karcolások

Találkozni az ürességgel

A lépcsőn ültem. Gyönyörű báli ruhám finoman simult a lábaimra, a hajamból már lógtak a laza tincsek. Fáradt voltam és elcsigázott. Bent a tömeg kacagott, szólt a báli zene. Ismerős illat lengett körbe, majd éreztem, ahogy leül mellém. Egy üres pohár volt a kezében. Az inge kicsit kigombolva. Nem rég még táncolt. – Éppen kerestelek, mert… Tovább »

Esélyek

Beléptem a konyhába. Éreztem a cigaretta füstöt. Nem akartam jönni, de a lábaim hoztak előre és mégis itt vagyok. Fájdalmas némaság. Nem köszöntem. Ő sem. Leültem vele szembe és levettem a kabátom. Vártam a monológot.  – Hibáztam… Annyi esélyt kaptam tőled, hogy helyre hozzam és egyszer sem éltem vele… Tessék, és itt van! Elteltek az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!