Mesélni fogok. Egy kislányról, hogy ki volt és ki lett belőle. Szeretném megmutatni, hogy mennyi minden változhat egyetlen emberben, mindössze néhány év alatt.
Volt egyszer egy kamaszlány. Külsőre átlagos volt, aki először látta, azt gondolta, hogy el akarja takarni a szépségét. Nem hívja fel a figyelmet magára. Ám, amikor elsőre belépett valahova, akkor észre se vette, hogy mások mind őt nézik. A kisugárzása, a nevetése, a mosolya. Hivalkodóbb volt bármilyen öltözéknél és sminknél.
Amikor először találkoztam vele, akkor a nevetésére lettem figyelmes. Így maradt meg az emlékezetemben. Ezt vettem észre rajta legelőször, mert olyan őszintén és vidáman tudott nevetni, hogy az utca másik végén is lehetett hallani. Erre kaptam fel a fejem én is. Vonzott, hogy olyan zárkózott. Tudni akartam mi lapul még benne, mi az, amit nem mutat meg senki másnak. Kivételes akartam lenni. Olyan valaki, aki mindent tudott.
Kép forrása: pexels.com
Akaratlanul lettem különleges. Kiválasztott. Én is kiválasztottam őt. Nem volt ez tudatos döntés. Telt az idő és egyre jobban láttam őt. Okos volt. A korosztályához képest nagyon érett. Nem volt képes beilleszkedni a saját társai közé. Nem értette őket és őt se értette senki. Foglalkoztatta a világ, hogy mi mozgatja az embereket. Fájdalmasan kiborult, ha igazságtalanságot érzett és mindent kimondott. Gondolkodás nélkül beszélt. Soha nem hallottam még valakit ilyen nyíltan beszélni, ahogyan ő tette. Látni kezdtem a szívét, ami hevesen vert és már akkor tudtam, hogy nagy utat fog bejárni. Elverekedi magát majd bárhová. Kicsi lányban nagy forradalmár lakozott.
Nem tudtam merre kanyarodik majd az utunk. Sodródtunk. Az események pedig pörögtek. Falakat kezdett építeni. Már nem akart őszintén beszélni mindenről. Fejlődött. Képes lett arra, hogy tőmondatokban letudjon másokat. Végig néztem a kapcsolatait. Évekre sodródtunk el egymástól.
Egy nap újra találkoztunk. Ültem a székben és ő ült velem szemben. Beszélt. Hallgattam, de megdöbbentem. Az én fejemben még élt a kép a nevetésről, amit az utca végén is lehetett hallani, de most egy nő ült velem szemben. Szépen fésült haj, csinos öltözet. A férfiak már nem nézték, hanem egyenesen bámulták. Ami pedig a legjobban megdöbbentett, hogy bár a mosolya ugyanolyan gyönyörű volt, úgy éreztem, hogy kilométerekre ülünk egymástól. Komplett erőddel vette körbe magát. Nem lehetett már hozzá könnyen eljutni. Őt nem látta már senki, de ő mindenki mást látott.
Mesélt. Éreztem, hogy csak érintőlegesen mondja el a vele történteket és, ami igazán lényeges lenne, az nem tud a felszínre törni, mert nem engedi. Ijesztő volt hiszen, bár évek teltek el nem volt hosszú idő. Éppen, hogy nő lett. Úgy érzetem, hogy már soha nem leszek olyan közel hozzá, mint egykor. Elvesztettem és nem tudok mit kezdeni ezzel a nővel. Nem tudtam hogyan induljak el az erőd belsejébe, mert nem láttam ajtót csak falakat. Tudni akartam mi történt. Nem csak én tehettem erről a változásról. Másnak is történnie kellett.
Most is itt ül mellettem. Felnőtt ember, még mindig nagyon okos, gyönyörű a mosolya, hevesen ver a szíve, a forradalmár csak úgy tombol benne. Valami mégis más.
Kép forrása: pexels.com
Bárki is olvassa most a soraim, ha felismeri a kis forradalmárt, akkor most hozzá szólnék! Nézz rá! Nézd az arcát, a szemeit, ahogy gesztikulál. Jól nézd meg, mert ha figyelsz, akkor észreveszed azt a lányt, akit én megismertem. Ugyanis, ha látod, akkor te lehetsz az, aki visszahozza őt. Rántsd ki az erődjéből és mutasd meg neki, hogy ki is volt egykor, hogy nem baj, ha őszinte! Légy vele türelmes, mert egy rossz mozdulat és végleg elvész a kicsi lány, aki erős mozgató rugója lehet a felnőtt nőnek. Ők ketten tesznek majd ki egy nagyszerű nőt! A kicsi lány és a felnőtt, magabiztos nő! Szeresd nagyon és bátorítsd. Boldog ember leszel, majd meglátod!
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: