Üldögéltünk a tó partján. Mezítláb, hogy érezzük a fű simogatását. Néztük, ahogy a tó vizén békésen úszkálnak a kacsák. Szép délután volt és csendes. Éreztem, hogy éget a tekintete. Jobban sütötte a vállam, mint a nyári nap melege. Ránéztem.
– Messze jársz.. Nagyon messze!
– Igen! Nem tudok a pillanatnak élni most. Máshol járok, abban a világban, amiben szeretnék végre élni. – nagyot sóhajtottam a mondat végén. Hiszen annyira élt bennem a vágy, hogy már ordítani tudtam volna.
– Mesélsz nekem arról a világról? – kérdezte, miközben előkotorta a cigarettáját. Megkínált, de most nem fogadtam el. Nem kívántam.
– Tudod a legtöbb férfi, akivel találkoztam, mind azt hitték, hogy a szeretetemet meg kell vásárolniuk. Annyira görcsösen hittek ebben. Én pedig volt, hogy sírva kiabáltam az igényeimet, de úgy éreztem, hogy hiába kiabálok hangosan… Nem hallja a szavaimat senki! Mintha akkor megsüketültek volna a saját elképzeléseiktől.
Ekkor láttam is magam egy régi emlékképben. Ültem az ágyon pirosra sírt szemekkel, amint éppen már üvöltve kiabálom, hogy jól esne végre csak egy szál virág. Nem akarok semmit az üzletekből, mert nem kívánom a bolti cuccot.
Kép forrása: pexels.com
– Egyszerű nő vagy. Nincsenek nagy igényeid, amik majd növekednének. Nagyon egyszerűen működsz és, bár ilyen lenne Alina is. Neked nem kell kitalálni a gondolataidat, mert kimondod. Te nem játszmázol, nem beszélsz sejtelmesen. Odaállsz a másik elé és kerek perec kimondod, hogy mit gondolsz, mit érzel, mit kívánsz.
– Balázs, szerinted teljesíthetetlen a kérésem? Ennyire nehéz megérteni a mai világban, hogy igen, van olyan nő, aki csak egy szép üzenetre vágyik, egy szál virágra vagy csak egy sorozat részre este, kettesben? Olya nehéz ezeket a kéréseket teljesíteni? Ennek is ára van? Ha igen, akkor mégis mi? – éreztem, ahogy egy pillanatra megremegtem. Elérhetetlennek tűntek számomra azok a dolgok, amik mindenkinek csak egy karnyújtásnyira vannak.
– Magdi, a férfiak csak egy világot ismernek! Jó, ne általánosítsunk, mert nem minden férfi, de a legtöbb igen. Ebben a világban a férfiak a nőknek ékszereket vesznek, még ha bizsu is, étterembe furikázzák őket, drága nyaralásokra járnak, és mindezt kiposztolják az Instagramra, meg a facebookra. Nem boldogok itt sem a nők, sem a férfiak. Ez egy nagyon törékeny világ, mert a kapcsolatok egyetlen pöccintéstől törnek, másodpercek alatt darabokra. Hogy lenne ára annak, amit kérsz? Nem hiszem.
– Mégis úgy csinálnak, mintha ennek valami olyan nagy ára lenne, ami megfizethetetlen. Sírni tudnék, annyira vágyom erre. Olyan kicsinek érzem magam és jelentéktelennek, mikor kimondom, hogy én csupán erre vágyom. – ekkor pedig már éreztem a sós könny ízét a számban, mert úgy éreztem, hogy soha nem fogom ezeket megkapni.
– Ne sírj! Jönni fog az a férfi, aki majd meghallja, amit kérsz és meg is érti, hogy te ennyiből állsz. Légy türelmes! Tudom, ez most rohadt közhelyesen hangzik, de így lesz. Alina, ha ilyen lenne, akkor már szaladnék az ékszerboltba. Ha egy ilyen élet várna rám, hogy minden este filmet nézünk, hétvégén sétálunk, együtt főzünk, akkor én boldog férfi lennék.
Kép forrása: pexels.com
– Én is egy ilyen életre vágyom! Élményekkel tele! Gyűjtögetném az apró szerelmes cetliket egy befőttes üvegben, az élményeket fotópapírba zárnám és kifüggeszteném a falra őket egy madzagra. A virágokban minden este gyönyörködnék vacsora közben. A séták során szorosan fognám a másik kezét és azért imádkoznék, hogy ne múljon el a pillanat.
– Veszek neked egy befőttesüveget, hogy ne veszítsd el a hited, hogy ez, amit most elmondtál, igenis létezik és létezni is fog!
Tetszett a történet? Kíváncsi vagy, hogy hogyan megy ez a két fiatal lélek tovább? Együtt vagy külön vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mi lesz a folytatás?
Gyere a facebook oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: